Egységes keretbe foglalt konceptlemeznek is tekinthető ez az 1978-ban kiadott korong, a második a Cseh Tamás lemezek sorában. A címben jelzett főszereplők életrajza is mellékelve van, mi több, meg is jelennek a lemezborítón az énekes mellett, Vető János képsorozatának köszönhetően. Két, korabeli underground körökben jól ismert arc formálja meg a fotókon őket, Dixi, a költő és Zuzu, a festő.

A szövegek szerzője, Bereményi Géza közlése alapján azonban tudható, hogy nem ők szolgáltak mintául a dalokban szereplő karakterekhez (azokat már korábban kitalálták), hanem csak arcukat kölcsönözték a képekhez. Az életrajzok két tipikus hetvenes évekbeli sorsot tárnak fel, egy jól érvényesülő és egy félresiklott életű hősét, akiket ennek ellenére barátság köt össze. A szerzői közlés szerint a karakterek ihletője a fehér bohóc és a piros bohóc archetípusa volt, ezért a lemezen szereplő dalok is bohóctréfák sorozatának tekinthetők. A piros bohóc Désiré: a lézengő, ügyetlen gyerek, a fehér pedig Antoine: a sikeres, a felnőtt.

A dalok egy részében Désiré hangja szólal meg, máshol narrátor meséli el a történetet, lehetőséget adva az előadónak az azonosulásra és a szerepből való kilépésre is. Az azonosulás és a távolságtartás váltogatása, az ezzel való játék visszatérő eleme a közös kompozícióknak. A dalok szövegei a megszólalás és az elhallgatás lehetősége között egyensúlyoznak, gyakoriak a végig nem mondott mondatok, a meg nem nevezett állapotok, amelyek a szereplők élethelyzetét érzékeltetik. A dalok a történeteken túl erősen atmoszférikusak, a megjelenő életérzések mentén pontos látleletet adnak a korról, a légkörről, amiben születtek.