Lajtha László 1940 decemberében járt először Széken. Az 1910-es években is járt már azon a vidéken és tapasztalatokat szerzett erdélyi gyűjtőutakon, de harminc évvel később is felfigyelt a magyar népi hangszeres zene hagyományaira, amely az énekes kultúrához képest még ismeretlennek számított.  Helyszíni gyűjtéseit 1941. január 10-ig folytatta, majd február elején is visszatért a községbe azzal a céllal, hogy a helyi énekesek és muzsikusok Budapestre történő utaztatását előkészítse.  A széki fonográfos gyűjtést egy nagyszabású hanglemez-felvételi akció követte, amelyet Ortutay Gyula szervezett meg a Magyar Rádió Stúdiójában. A széki felvételeket helyi énekesek és zenészek előadásában Budapesten rögzítették, a Magyar Rádió stúdiójában 1941. február 17-22. között. A felvétel a Pátria lemezsorozatban jelent meg. Ez a Magyar Rádió és a Néprajzi Múzeum közös vállalkozása volt. Az eredeti tervek szerint Bartók Béla elképzelései alapján írásos dokumentáció és kottalejegyzések is csatlakoztak volna a felvételekhez. Ennek csak töredéke készült el a második világháború miatt, de a háború után Lajtha László folytatta a megkezdett munkát. Lajtha gyűjtései kezdetétől hangsúlyozta, hogy a népzenei gyűjtés esetében nem elég a kottalejegyzés, az eredeti környezetben felvett dallam, és a hangrögzítés elengedhetetlen. A gyűjtőutakhoz kapcsolódó hivatalos levelek is a gyűjteményben találhatók, amelyek árulkodnak arról, hogy milyen körülmények között lehetett jelen esetben Székre utazni, és milyen szervezést igényelt a népi előadók Budapestre utaztatása. A Széken gyűjtött anyag esetében lejegyzésre és megőrzésre került egy olyan anyag, amely akkor már romániai kisebbségként élő magyarok zenei és dallamvilágát ismertette meg a későbbi évtizedek kutatóival. Bár Lajtha évekkel később is foglalkozott a széki gyűjtés tudományos kérdéseivel, elzárva a helyi kutatások adta lehetőségektől a feldolgozásban megrekedt. Kétségtelen azonban, hogy Lajtha munkája hatással volt a későbbi széki gyűjtésekre, és az 1970-es évek elején kibontakozó táncházmozgalom alapját adta. Sebő Ferenc és Halmos Béla, Lajtha László Széki gyűjtés (Népzenei monográfiák II.) című könyvének partitúra lejegyzései, illetve a Pátria-lemezekről hallgatott zenéje alapján megtanulták egy korábbi korszak zenei stílusát. Ez nem csak Sebő és Halmos tehetségéről adott tanúbizonyságot, hanem Lajtha László részletes, precíz zenei lejegyzéseiről is, amelyek a legapróbb adatait is látni engedték annak a zenei történésnek, amely a fül számára első hallásra még nem hallható.