Kányádi Sándor az áthallásos nyelvezetről (Életútinterjú Kányádi Sándorra, 2009 november 13-16, Budapest)
Az áthallásos nyelvezet használata a hivatalos médiában és a kulturális életben, valamint az ehhez kapcsolódó kultúrafogyasztási szokások, például a “sorok közötti olvasás”, egy elterjedt ellenállási gyakorlat szigorú cenzúrát alkalmazó rezsimek esetében. A technika lényege: a rezsim által tiltott témák kódolt formában jelennek meg, a közönség pedig dekódolja ezeket az üzeneteket, ezáltal pedig létrejön egy alternatív/másodlagos nyilvánosság. A kulturális ellenállás ezen formája az államszocialista országokban is elterjedt gyakorlat volt, és kedvelt kutatási téma.
Az ISPMN egyik gyűjteményében őrzött Kányádi Sándor (1929–2018) életútinterjúban is felbukkan ez a téma. De Kányádi azzal árnyalja és bővíti, hogy az alternatív értelmezések még abban az esetben is megszülettek, ha nem állt a szerző szándékában rendszerellenes üzenetet megfogalmazni.
Kányádi Sándor talán az egyik legnépszerűbb kortárs romániai magyar költő volt. Verseivel jelentősen hozzájárult a magyar nyelvű gyermekirodalom gazdagításához, emellett 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője és írója volt. Tevékenyen részt vállalt az irodalmi élet és a közélet szervezésében, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt Romániában, valamint a környező államok magyarlakta településein is. A szülőföld és az anyanyelv mint a nemzeti önazonosság keretei a költői hitvallásának kulcsfontosságú eleme. A Kányádi ilyen irányú elkötelezettségével tisztában volt a publikum, de ugyancsak tisztában volt a rezsim intoleranciájával is a nemzeti kisebbségi kérdések feszegetésével szemben. Ebben a kontextusban a Kányádi művek kapcsán az olvasók a kódolt nyelvezet használatára következtettek, és valamennyi művében felfedezni vélték a kisebbség helyzetére vonatkozó titkos üzeneteket. Kányádi megfogalmazásában: “[…] ha egyszer valakinek a nevéhez hozzátapad, mondjuk olyasmi is, hogy iskolákat mentünk, óvodákat mentünk, … akkor minden sorában már valamilyen mögöttest keresnek.”
Példaként egy roppant egyszerű, nyolcsoros gyermekversét említi (Betemetett a nagy hó), amely a téli, hófehér tájtól elütő feketerigót jelenít meg. Visszaemlékezései szerint, író-olvasó találkozók során azt az egybecsengő visszajelzést kapta, hogy a (kisebbségi, de nem a többségi) magyar olvasótábor felismerni vélte magát a rigó szerepében, és ez a mítosz mai napig fennmaradt a költő tiltakozása ellenére is.
És végül itt a vers:
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
A hivatkozott interjú Kányádi Sándorral közel 12 óra terjedelmű, 2009 november 13–16 között készült Budapesten. A forgatócsoport tagjai: Maksay Ágnes szerkesztő-riporter, Novák Zoltán történész, Erdős Zsigmond operatőr.
