Fatáblára kasírozott fotók baritált papíron, 90 × 110 cm
A fiatalon elhunyt Hajas Tibor utolsó évei a saját testét médiumként aktivizáló performanszok jegyében teltek. A minden részletében megtervezett élő előadásokkal párhuzamosan készültek fotótablói, melyeknek alapját a Vető János kamerája előtt, műteremben vagy egyéb zárt térben, közönség nélkül végrehajtott akciók jelentették.
Ebben a konkrét esetben a fényképeken a művész homogén fehér háttér előtt jelenik meg meztelenül, különböző, kitettség érzetét keltő pózokban. Ez azonban csak az alapot jelenti a kompozícióhoz: az előhívott negatív emulzióját a művész roncsolta, égette, ily módon egészítve ki a testtartásokat.
Kettős akcióról van tehát szó, egyfelől a testre vonatkoztatott beavatkozás, másfelől a médiumra vonatkozó manipuláció, melyek azonban együtt, párhuzamosan hatnak a nézőre, zsigerileg és allegorikusan (ez utóbbi hatást erősíti az alcím).
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található mű 2017 nyarán az 57. Velencei Biennálé központi kiállításán is látható volt, az Örömök és félelmek pavilonja szekcióban. Az MNG Jelenkori Gyűjteményét reprezentáló állandó kiállításon ezért jelenleg egy felirat helyettesíti.
