MEFESZ Tájékoztató, IV. évfolyam 2. szám, 1963 május

 A magyar emigráns diákszövetség lapjának 1963 májusi száma megjelenésekor egy sor fontos változás zajlik ország-világ szerte. Az ENSZ közgyűlés napirendjéről 1962 végén hat év után lekerül a „magyar kérdés”, 1963 tavaszán az ú.n. „ENSZ-amnesztiával” az 56-os politikai foglyok jó részét szabadon bocsátják, megindul a Kádár-rezsim belpolitikai konszolidációja, s a „puhuló diktatúrát” a Nyugat is mindinkább hosszútávú partnerének tekinti a kelet-nyugati enyhülés jegyében. Mindez a magyar emigráns közélet céljainak, szerepének újragondolását is szükségképp felveti, hiszen miközben odahaza egy sor kedvező változás indult meg  (modernizáció, a fogyasztás és az életszínvonal lassú növekedése, a nyugati utazások óvatos engedélyezése, stb), az emigráns szervezetek az új helyzetben mind kevésbé számíthattak befogadó országaik hathatós erkölcsi, politikai és anyagi támogatására.

Az UHSF/MEFESZ láthatóan maga is keresi helyét, s ez időben a legfőbb elvi és gyakorlati feladatkörét a demokrácia, az emberi jogok következetes számonkérésében továbbá a határon túli magyar kisebbségek védelmében véli felfedezni. Ezt jelzi már a Tájékoztató két címoldali írása is, melyben arról tudósít, hogy a MEFESZ tagjainak vitafórumot szervez „a magyarországi helyzet” feltárása és jobb megértése érdekében, illetve közli az emigráns diákszövetség U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett, franciából magyarra fordított levelét, melyben arra kéri a világszervezet Romániába készülő vezetőjét, hogy vesse latba személyes tekintélyét az erdélyi magyar kisebbség kulturális és vallási elnyomásának megszüntetése s az ’56-os magyar felkelés ürügyén ártatlanul bebörtönzöttek, deportáltak közkegyelemben részesítése érdekében. Ez utóbbi indokaként – több más emigráns szervezet petíciójához és tiltakozó kampányához hasonlóan – joggal emeli ki, hogy miközben Magyarországon ekkoriban már sorra szabadulnak az életfogytiglani börtönre ítélt politikai foglyok is, Romániában még ez időben is ezrével raboskodnak 1956 után elítélt középiskolás és egyetemi diákok, köztük számos magyar is, akiket ártatlanul ítéltek el a magyar forradalommal vállalt békés rokonszenv-tüntetéseik miatt. (Az ő szabadításuk csak egy év múlva, 1964-től kezdődik meg a román elnöki amnesztia nyomán.)