Ez a legépelt beszélgetés eredetileg Diósi Pál prostitúcióval kapcsolatos kötetében, az 1990-ben megjelent Ez nem kéjutazás című műben kapott volna helyet. Diósi Pál – aki eredetileg kazettára vette fel a beszélgetéseit, majd támogatás híján azokat saját költségén legépeltette – az említett interjúban egy zsidó származású férfival beszélgetett, aki többször is igénybe vette egy prostituált szolgáltatásait. A Gondolat Kiadó szerkesztője úgy gondolta, hogy káros lenne a budapesti zsidóság számára, ha kiderülne, hogy izraelita származású férfiak is járnak örömlányokhoz, így végül az interjú kéziratban maradt.