A kőedény gyűjtemény több mint 500 darab különböző méretű, különösen, de nem kizárólag a 19. századi magyar népművészethez és iparművészethez tartozó munkákból áll. A gyűjtemény elsősorban az erdélyi fazekas- és kerámiaközpontok helyi, például a Bornemissza család egykori görgényszentimrei porcelánmanufaktúrájának termékeit tartalmazza, az észak-magyarországi (Hollóháza, Miskolc), szlovák felvidéki (Prešov/Eperjes), és alsó-ausztriai (Wilhelmsburg) kézzelfestett kézműves tárgyak mellett. Mára az ilyen jellegű műalkotásoknak pusztán szimbolikus és dekoratív funkciójuk maradt. A huszadik század elejéig azonban a hétköznapi cserépedényeket főzésre és asztalterítékként használták a vidéki közösségekben. Ebből fejlődött ki a művészi keramika és ezen belül (miután a kőedények már nem tudták kielégíteni a felhasználók sokrétű szükségleteit), sor került a parasztdíszedények gyártására. A múltban az ilyen tárgyak előállítását és későbbi forgalmát meghatározta a főbb közlekedési útvonalak megléte/hiánya, a szükséges nyersanyagok elérhetősége és az emberi szakértelem. A forma- és motivumkincs nemzedékről nemzedékre, kézről kézre öröklődött és néhány mester megtanulta a hagyományos készítési módszereket, amelyeket az egyedi eljárásokkal összhangban alkalmaztak. Munkáikba ritkán nyomták bele, hogy ki készítette. Mindazonáltal, sikerült kitörölhetetlen nyomot hagyniuk Erdély soknemzetiségű múltjában. Figyelemre méltó, hogy a magyar Bethlen Anikó nem kizárólag szülőföldje magyar kézműves tárgyainak gyűjtésére szorítkozott, hanem tudatosan más régiókból származó, más etnikai csoportok által előállított vagy megőrzött tárgyakat is megvásárolt. Törekvése összhangban van a Trianon előtti magyar liberális arisztokrácia nézeteivel, amelynek az utolsó leszármazottai közé tartozik. Ezek a nézetek éles ellentétben állnak a magyar és a román nacionalizmus alapelveivel. Figyelembe véve létrehozatala időszakát és megőrzése kontextusát, ez a gyűjtemény Erdélynek olyan jövőképét képviseli, amely alternatívát jelentett a román nemzeti kommunista rendszer által támogatott jövőképekre.
Divald, Kornél. 1929. A magyar iparművészet története (The History of the Hungarian Arts and Craft).Budapest: Szent-István Társulat.
Gazda, Klára. 2008. Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány. Egyetemi jegyzet (Culture of social objects - art tradition: Lecture notes). Kolozsvár: KJNT – BBTE.
Bethlen, Anikó, interview by Jánosi, Csongor , January 10, 2017. COURAGE Registry Oral History Collection