Kartondoboz, egyik részének tetején és a másik felének az alján stencillel szerkesztett, vörössel festett nagy méretű, szimmetrikus kérdőjel. A hátoldalán kasírozott, tíz felvételből álló fotósorozat, amely a dobozok elrendezésével, nyitott és zárt állapotuk váltogatásával kirakható kombinációkat mutatja be.

A harmadik fotón a bal szélső objektum tollal bekarikázva, a nyíllal hozzárendelt kézzel írott felirat: “ez az a doboz”. A kétszer öt sorba felragasztott fotók alatt gépírással szerepel a mű címe, továbbá a következő felirat: “A kísérlet célja: vizsgálni az általában feltett kérdések idegrendszeri, esztétikai következményeit.” A képek mellett, a felirat fölött a szerző neve, szintén gépírással.

A fotóhoz fűzött kézírásos kommentár arra utal, hogy egy-egy doboz önmagában is értelmezhető (ez a konkrét példány két különböző módon pozicionált, festett kérdőjelet tartalmaz). A fotók alapján pedig arra következtethetünk, hogy több, nem feltétlenül identikus példány létezik belőle, amelyek el lettek ajándékozva (ez a doboz is ezen az úton került az archívumba).

Türk Péter munkássága számára nem a politikai viszonyok jelentették az elsődleges kontextust, a hetvenes évek első felében készített művei esetében azonban finom, néhol ironikusan megfogalmazott rendszerkritika figyelhető meg. Ebben az időszakban geometrikus, majd egyre tisztábban konceptuális műveket hozott létre, vizuális, szemantikai-logikai vizsgálatokat végzett, ami az akkori kultúrpolitika szemüvegén keresztül nézve már önmagában is állásfoglalásnak számított.

A több sorozatában is megjelenő kérdőjelek „vizuális találós kérdések”, melyek színük, ábrázolásmódjuk, pozíciójuk, anyaguk, konstellációjuk és nem utolsó sorban variációik által jönnek játékba. Az objektumot szemlélve a néző fogalmi-asszociatív folyamat részesévé válik az interpretáció során.

Látogatásom alkalmával mi is belementünk a játékba, első körben megpróbáltuk meghatározni, hogy mi számít általános kérdésnek. Beke professzor szerint például a "hogy vagy?", vagy még inkább a "na, mi van?" tekinthető ilyennek. A kérdés elhangzása esetén (de akár olvasása közben is) érdemes tudatosítani, hogy ekkor még csak az idegrendszeri hatásnál tartunk.

Az objektum magán viseli az idők nyomait és raktározási körülményeinek következményeit. A külön erre a célra épített ládába való csomagolás, vagy a páratartalom-szabályozás szemmel láthatóan nem lehetett osztályrésze ennek a magánarchívumban őrzött műalkotásnak, ugyanakkor jelen állapotában sem veszített semmit autenticitásából és konceptuális tisztaságából.