A Várallyay-gyűjtemény közgyűlési jegyzőkönyvei közt találni ezt az egylapos gépiratot, ami az egykori diák-disputák komikus nyelvbotlásaiból és szónoki „aranyköpéseiből” ad ízelítőt. Ezek éppoly jól tükrözik a diákság még „hazulról hozott” időnként fontoskodó és debattőr mozgalmi nyelvi kliséit, mint a nyilvános viták forradalom előtti, majd alatti légkörét, vagy épp a hazájuktól már sok éve elszakadt menekült fiatalok szükségképpeni nyelvromlásait. Ám ami még inkább magáért beszél, az, hogy e nyelvbotlásokat és bizarr kiszólásokat maguk is észreveszik, komikusnak találják, összegyűjtik, leírják és kellő öniróniával afféle közös produktumként ’archiválásra méltónak’ ítélik. Mindez, mondhatni, életkori sajátság: a későkamasz és ifjúkor erős identitáskeresésének, önreflexiv hajlamának része. Bár talán több is ennél, egyben kordokumentum is, mely téveszthetetlenül magán viseli a valódi demokrata bázismozgalmak sajátos öniróniáját és közösségképző vicc-folklórját – egy, a tömegindulat néhány szélsőséges megnyilatkozását leszámítva kivételesen tiszta forradalom: a magyar 1956 önfelszabadító humorát.


      Az UFHS / MEFESZ 1964-es Szövetségi Közgyűlésének ’aranyköpetei’

                                        Mottó: „Ha anyanyelvében él a nemzet,

                                 akkor mi már nagyon döglődünk…” (Nagy Pál)

„Ezt ki kell fejezni mindenki számára érthetetlen formában…” (Kollár)

„A funkcionárius az, aki saját agyát is kinyitja…” (Berki)

„De most jön az én szemszögem…” (Tarnai)

„A vitát nem zártuk be, tovább folyunk…” (Bujdosó)

„De kérdem én, hol volt a keze?” (Albrecht)

„Márpedig itt el van temetve egy eb…” (November)

„Megpróbáltam, de nem vagyok fogalmazóképes…” (Csányi)

„Nem akarom analizálni, mert ezt Bibó Imrénél jobban megtenni nem tudom.” (Nagy Pál)

„Azt tanácsolom a közgyűlésnek, ne másszunk újabb területekre…” (Vízhányó)

„Hogy mi a Vízhányó véleménye, az egyáltalán nem érdekes. Neki még szavazati joga sincs!”

  (Somogyi)

„Mi, szabadban élő magyar egyetemisták…” (Tarnai)

„Ha most betesszük, de most nem tudjuk betenni…” (Markó)

„Az imádság nem árt…” (Márton)

„A fejlődést igen igenlem…” (Tarnai)

„Célunk az, hogy súlyunk legyen…” (Ruszka)

„Akkor még nem volt álláspontom, tehát nem foglaltam el…” (Dedinszky)

„Lyukas labdával nem lehet gólt rúgni…” (Róna)

„Adtunk neki egy labdát, kiszaladt a pályára, és öngólt rúgott…” (Tóth)

„A német tagszövetségnek gázra van szüksége…” (Ruszka)

„Durvábban, Péter!” (Bújdosó)

„A katolikus etikával, vagy minek hívják…” (Somogyi)

„Nem vagyok katolikus, judeo-bolsevista vagyok…” (Márton)

„A Magyar Műhely egy irodalmi folyóirat. Hatalomátvételre nem vagyunk berendezkedve…”

  (Nagy Pál)

„Ha beteszed, hogy ’is’, akkor alá tudom írni…” (Tarnai)

„Akkor tegyük be!” (Csíkváry)  „Be is fogjuk!” (Bújdosó)

„Alányúlni anyagilag…” (Albrecht)

„Nem tudok javasolni semmit. Ez a borzasztó!” (Zichy)

  További közgyűlési ’aranyköpések’

   Várallyay Gyula gyűjtéséből

 
„Folyamodványom folyamatban van…”

„Egy tagot megválasztunk választói vezetéknek...”

„Horváth professzor urat szeretném megtámasztani...”

„Mert magától értődő tény, hogy Kanadában nehéz az élet...”

„Az angolok nem tudták mit akarunk, és mi sem...”

„Az Erzsi is visszavonja a visszavont javaslata módosítását...”

„Mi is ugyanazon az alapon működtünk, mint Laciék:

  mi se tudtuk, hogy mit csinálunk...”

(Ügyrendi vita:) „Számít az, hogy az ember jobb vagy bal kézzel szavaz?”

„Fel kell állnom, mert ülve nem tudok gondolkozni…”

„Ezt Hruscsov még a feleségének sem árulná el!”

„Elölről, hátulról ki kell használni….”