Hailé Szelasszié etióp császár 1964-es magyarországi látogatása után magyar szakemberek segítségét és javaslatát kérte az etiópiai zenei-és tánchagyományok összegyűjtésére vonatkozóan.
Ezt követően Martin György Sárosi Bálint népzenekutatóval 1965. június 7. és augusztus 3. között közel kéthónapos etiópiai gyűjtőútra indult.
A gyűjtőutat a Kulturális Kapcsolatok Intézete anyagilag támogatta, az etióp állam pedig a helyszíni szervezésben működött közre. Az etióp állam és vezetőség szándéka a saját, nemzeti kultúra gyűjtésével hasonló volt, mint a kommunista vezetés esetében: politikai célokra akarták felhasználni.
Martin és Sárosi gyűjtőútja sikeres volt, mert 8 etiópiai tartomány (Shoa, Wollo, Tigre, Begemder, Gojjam, Wollega, Kaffa, Hararge) 17 településén (Debra Berhan, Dessie, Hayk, Wuchale, Wurgesa, Woldya, Kuaram, Makale, Axum, Enda Selassie, Gondar, Debra Markos, Lekempti, Jimma, Harar, Alemaya és DireDawa) sikerült gyűjteniük. Gyűjtésük során közel másfélszáz táncváltozatot rögzítettek 3000 méter mozgófilmen és több száz fotón. A táncokat kísérő zenét pedig a hazai módszerekhez hasonlóan magnetofonszalagokon rögzítették. A gyűjtött anyag az amhara, tigré, agó, aderé, esza-szomáli, kulló, kaficcsó nép és hat különböző galla törzs tánckincsét érinti. Az etiópiai gyűjtés útvonaláról és a kutatópontokról térképet is készítettek. Martin írt a gyűjtés körülményeiről, az etiópok által rögtönzött táncalkalmakról. A táncok rögzítése ünnepi alkalmak nélkül, természetes táncalkalmak hiányában sikeresnek bizonyult és sikerült kiegészíteni a korábbi etiópiai néprajzi leírások táncvonatkozású részeit a táncok formai sajátosságainak leírásával.
Sárosi Bálint így emlékezett vissza a gyűjtésre és annak körülményeire: „Olyan helyeken jártunk – az autónk egy Land Rover volt -, úttalan utakon, hogy a sofőr se tudta, merre megyünk. Nagyjából a térképen tájékozódtunk, s időnként megérkeztünk egy falunyi vagy egy falunál kisebb helységbe, ami ott városnak számított. Volt, mondjuk, egy Makale nevű város és ott élt a makalei herceg. Elmentünk a makalei herceghez. […] A herceg kirendelt egy csomó embert, harci dalt énekeltek. Felálltak a harci vonalban és az egyik elkezdte szidni az ellensége, rettentő kínosan magas hangon, a lehető legjobban megerőltetve a torkát. Ordította a harci dalt. Aztán prózára fogta a dolgot és elmondta, hogy milyen ronda az ellenség és milyen primitív és le fogják győzni. Ilyeneket vettünk fel (…) egy kis csoporttal mentünk. A színészek azért jöttek, hogy tapasztalatot gyűjtsenek, milyen az etiópiai ember, hogyan kell ezt színpadon interpretálni. […] Aztán viszont a végén jelentést kelett írni és javaslatot tenni. Hosszú jelentést és hosszú javaslatot, hogy mit tapasztaltunk, és mit javasolunk az etiópiai kultúrának.”
Később, Martin Györgyöt az etióp állami népi együttes létrehozásával is meg akarták bízni, de erre ő már nem vállalkozott. (Vadasi Tibor szervezte meg.)
Az etiópiai gyűjtés után Martin ott is országos gyűjtőmozgalomban gondolkodott. A gyűjtésekből másolatot adtak az etiópiaiaknak, de az a háború alatt tönkrement.
