Martin György hagyatékának legfontosabb részét a táncfilmjei képezik. Már az 1950-es évek végétől elkezdett filmezéssel foglalkozni és törekedett saját korszakának legjobb technikai feltételeit megteremteni ehhez. A filmezésben társa volt felesége Borbély Jolán és nevelt fia Éri Péter, akikkel rendszeresen ment cigányok közé, Erdélybe gyűjteni és filmezni. Állandó kapcsolatban álltak az erdélyi adatközlőkkel, akiknél nem csak megszálltak, de baráti kapcsolatot is ápoltak. A filmfelvételeket Martin készítette, Borbély Jolán a gyűjtési jegyzőkönyveket írta, Éri Péter pedi a magnetofont kezelte. A későbbi évek során a filmezésben társai voltak még Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc, Maácz László, de Andrásfalvy Bertalan is több útján elkísérte. A gyűjtőutakat a Népművészeti Intézet is támogatta: az intézet vezetője, Széll Jenő saját autóját és sofőrjét biztosította számukra a gyűjtőutak alkalmával, hiszen a filmfelvevőt, a magnetofont mindenképpen szállítaniuk kellett. A Magyar Tudományos Akadémia filmanyag biztosításával támogatta a gyűjtéseket, de Martin saját gépeit használta gyűjtései során: volt egy 16 mm-es filmfelvevő gépe, és egy Grundig magnetofonja. A táncfilmek elkészítése azért is különleges és jelentős, mert megörökíti a paraszti kultúrának egy szeletét a padlássöprések, a kollektivizálás időszakában, amikor a paraszti társadalom nagy része az iparba vándorolt és a hagyományos kultúra eltűnése fenyegetett. Martin a filmezések érdekében minden követ megmozgatott, sokszor IBUSZ utazás keretében indutak útnak Pesovárékkal vagy Andrásfalvyval. Tartotta a kapcsolatot Kallós Zoltánnál is, aki segítette őket az erdélyi adatközlők felkutatásában. Martinnak megvolt a képessége ahhoz, hogy jó kapcsolatot teremtsen az adatközlőkkel.
Martin filmjei közül a legnagyobb érdeklődésre a Mátyás István "Mundruc"-ról (1911-1977) készült felvételei aratták a legnagyobb szakmai sikert. (Másik nagyon tehetséges táncos Fekete János Poncsa volt, Bogártelkéről) Martin mindenképpen legényest akart filmezni, ezért utazott el Magyarvistába. Itt talált rá Mátyás István „Mundruc”-ra (mundruc románul csinosat, nyalkát jelent). Őt tartotta Martin György Kelet-Közép Európa legkiválóbb táncosának. Mundruc nemcsak kiváló táncos volt, hanem okos, szépen, érthetően beszélt, el tudta mondani, hogyan építi fel a pontjait, hogyan építi fel a kalotaszegi legényest. Emellett Mundruc nagyon tudatos táncos is volt, aki arra is emlékezett, hogy melyik figurát nem az elődeitől örökölte, hanem táncban, bálban látta és onnan sajátította el. Mundrucról Martin gyűjtéseire támaszkodva készült egy posztumuszmonográfia, amely a magyar folklorisztika Ortutay Gyula által létrehozott egyéniségkutató iskola módszereit követi. Martin több mint 20 éven keresztül tartotta Mundruccal a kapcsolatot, tanulmányozta a róla készült fotó-és filmfelvételeket, szöveges anyagokat. A monográfia elkészítését Martin korai halála akadályozta meg, ezért posztumusz kiadásban jelent meg 2004-ben. A táncfilmek jelentősége a táncházmozgalommal értékelődött fel igazán.