Soros-előszó az 1984-1985-ös alapítványi évkönyvben
A hosszas háttéralkuk nyomán 1989 május végén létrejött MTA-Soros Alapítvány Bizottság kezdettől afféle „kakukktojásnak” számított a Magyar Népköztársaság merev és személytelen, pártállami intézményvilágában. A cenzúrázott sajtó eleinte csak szűkszavú közleményben tudatta, hogy az Akadémia egy eldugott várbeli irodájában (a Lant utca 2. alatt) egy magyar származású New York-i dollármilliárdos adományait kezelik, sőt, maga a május 28-i aláírás az MTA Tudós Klubjában sem volt több avítt protokolláris pártállami aktusnál, mint azt az MTI esemény-fotója is jól mutatta. Az alapítóval interjúk, kötetlen beszélgetések a hazai médiában még jó ideig nem jelentek meg, mi több, még azért is állandó közelharcot kellett vívni, hogy legalább a nyertes pályázatok eredménylistáit engedjék közölni a HVG-ben, amiért 1987-ben kishíján kenyértörésre került sor Aczél és Soros között.
Az első – még összevont – 1984-1985-ös alapítványi évkönyv szintén csak másfél év múlva jelent meg, nem csoda hát, ha az Alapító élni kívánt a hiteles és cenzúramentes megszólalás ritka alkalmával. Ami viszont különös e „személyes nyilatkozatban”, az éppen a szubjektívitás már-már teljes hiánya – leszámítva az elején a szikár életrajzi tényközléseket, melyek kissé átírva így szólnának „Itt születtem, bár nem volt már választásom, innen mentem világgá 16 évesen, egyedül, a magam akaratából, s most ugyanígy térek vissza, mert adni kívánok valamit.” A szabad sorsválasztás, az egyéni döntés felelősségét hangsúlyozza e magyar füleknek egykor – és talán még ma is – kissé idegen hangütés, a „self-made man” öntudatával, bár minden fensőbbség és arrogancia nélkül. A folytatásban, ugyanilyen határozottsággal, máris elismeri illetékességének határait: „külföldiként”, úgymond, nem az ő dolga, hogy „a magyar társadalom kibontakozását” meghatározza, noha úgy véli: a kultúra, a közművelődés és az új kezdeményezések felkarolása mindenképp részei ennek.
Az alapítói előszó egésze, az ilyenkor szokásos tetszelgés helyett, inkább informálni akar s néhány fontos alapelvet, hatáskört rögzíteni. Mivel a kommunista Magyarország nem ismeri az alapítványt, mint önálló jogi entitást, ezért a pénzadományokat a New York-i Soros Alapítvány kezeli, s a döntéseket az MTA-val közös Bizottság hozza meg Soros György és az Akadémia mindenkori főtitkárhelyettesének vétójogával. Az alapító ragaszkodik ahhoz, hogy személyes képviselőit a titkárságon maga válassza meg, de elismeri a hivatalos akadémiai delegált illetékességét is. Az egyéni pályázatok rendszerét, mind a dollár-, mind a forint-alapú támogatások esetében, a jövőben is fenn kívánják tartani, csakúgy, mint az új, önálló programok indítása jogát, felkért kuratóriumok irányításával. Közülük a Szépirodalmi s a Társadalomtudományi Program máris sikerrel működik, de több újat is terveznek: külföldi tanulmányi ösztöndíjakkal, konferencia-támogatásával, film-, színház- és képzőművészeti mecenatúrával, stb. Végül zárszavában az alapító, nyílt partnerséget kérve és ajánlva minden érdeklődőnek, ismét a kreativitás, az innovatív készség s a közhasznú szabad kezdeményezés fontosságát emeli ki:
„A nagyközönség segítségére van szükségünk: az Alapítvány sikere a pályázók ötletességén, a magyarországi társadalom fogadókészségén múlik.”
http://kka.hu/_soros/kiadvany.nsf/4be80daf005edcb8852566f2000b4f9f/7d4a480de4834941c1256de8003390da?OpenDocument