Az 1976-ban második generációs amerikai értelmiségiek és szakemberek által alapított, 1984-es átalakulásáig Emberi Jogokért Romániában Bizottságnak (CHRR) nevezett Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) a Kelet- és Közép-Európában élő magyar kisebbségi közösségek érdekvédelmét látja el. E tevékenységét nem az első világháború előtti országhatárok visszaállítására alapozva, hanem a hivatalosan nemzeti és nemzetközi szinten garantált védelemben részesülő közösségek alapvető emberi jogaira való hivatkozás alapján végzi. A nyolcvanas évek második feléig a HHRF leginkább a Romániában élő magyarság érdekeit képviselte az Egyesült Államok Kongresszusa és az amerikai Külügyminisztérium, valamint számos emberi és kisebbségi jogokat megfigyelő nemzetközi szervezet előtt. 1984-től pedig érdekvédelmi tevékenységét kiterjesztette a szlovákiai, később pedig a szerbiai, ukrán és ausztriai magyarságra. A HHRF által valaha elért legnagyobb eredményét 1987-ben könyvelte el, amikor sikerült elérnie Románia ún. Most-Favored Nation státusának amerikai Kongresszus által történt felfüggesztését, mely státust korábban sorozatos emberi jogsértései ellenére garantáltak az országnak. A hidegháború alatt a szervezetnek sikerült gyümölcsöző kapcsolatrendszert kialakítania az emberi jogi ügyekkel kapcsolatban mind a Nyugat-orientált liberális magyar demokratikus ellenzék tagjaival, mind konzervatívabb beállítottságú populista értelmiségiekkel, akik Kádárt hibáztatták a magyarságellenes politikát folytató kommunista román rezsim ellen történő fellépésének sikertelenségéért. Az amerikai magyar diaszpóra és a különböző magyarországi ellenzéki csoportok együtt dolgoztak a határon túli magyar kisebbségek támogatásán is.