A Szuverén Máltai Lovagrend a nyugati keresztény világ egyik legrégibb intézménye. A katolikus egyház laikus szerzetesrendjeként alapították 1113-ban; ugyanakkor szuverén állam és nemzetközi jogi alany, amely több mint 100 állammal – beleértve az Európai Uniót - tart font diplomáciai kapcsolatot. Napjainkban a Máltai Rend több mint 120 országban van jelen: orvosi, szociális és humanitárius tevékenységei által gondozza a rászorulókat. 1928-ban a Máltai Rend Magyar Szövetsége megkezdte működését, Habsburg József főherceg elnöksége alatt. Karátsonyi Jenő grófnak köszönhetően a rend magyarországi központja a Fortuna u. 10. sz. alatt megkezdhette működését. Az 1944–1945-ben bekövetkező katasztrofális események után a Rend túlélőinek nagy része az emigrációt választotta, egykori központjukat államosították. A Rend Rómában kelt új életre, 1946 és 1995 közötti vezetői (Pallavicini Hubert, Apor Gábor báró és Kállay Kristóf) biztosították a Magyar Szövetség történetének folytonosságát. 1986-ban a MMLSZ vezetői stratégiai döntést hoztak arról, hogy megérett az idő az intenzívebb és nyíltabb működésre Magyarországon. 1987 februárjában jött létre az első megállapodás a Rend képviselői és a magyar kormány közt, aminek folytán a Rend gyógyszereket, kórházi felszereléseket szállított Magyarországra, és azt a Katolikus Egyház hálózatán keresztül szétosztották a megfelelő helyeken. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989 elején lett bejegyezve, az egyik első független civilszervezetként, az akkor megújult törvények szerint.