A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) egy jogi személyiséggel rendelkező önálló közigazgatási hatóság, amely a román parlament ellenőrzése alatt áll, és amely az egykori kommunista titkosrendőrség, a Securitate archívumát kezeli. A CNSAS által működtetett levéltár, Európában, a maga nemében a harmadik legnagyobb archívumnak számít. Az 1990 márciusi „temesvári kiáltvánnyal" kezdve – amelynek létrejöttéhez Ion Monoran költő, az underground kultúra képviselője is hozzájárult, miután saját írógépén szerkesztettek meg, amely szintén szerepel a költőnek a COURAGE elektronikus regiszterben leírt magángyűjteményében –, a kialakuló civil társadalom ragaszkodott a kommunista titkosrendőrség levéltárainak megnyitásához és a lusztráció bevezetéséhez. Ezt a célkitűzést egy évtized után csak részben sikerült elérni, a 187/1999. számú törvénnyel, amely létrehozta a CNSAS-t. A CNSAS tevékenységét szabályozó jelenlegi jogi keretet a 24/2008. számú sürgősségi rendelet biztosítja, amely rendelkezik mind a saját aktához való hozzáférésről, mind a Securitate dekonspirálásáról, és amelyet a későbbi 293/2008. számú törvény módosításokkal és kiegészítésekkel szintén jóváhagyott. A törvény értelmében a CNSAS hármas küldetést teljesít:
(1) A korábbi Securitate archívumának kezelőjeként a CNSAS hozzáférést biztosít a jogosultaknak – mind a román állampolgároknak, mind a külföldi állampolgároknak, akiknek 1945 után román állampolgárságuk volt – a személyi dossziéhoz, melyet az egykori Securitate a nevükre felfektetett 1945. március 6. és 1989. december 22. között. A volt kommunista politikai rendőrség irattárához való hozzáférés tekintetében jelentős változás történt, miután 2005. március–december között az egykori Securitate dossziékat tömegesen átadták a CNSAS levéltárának. Ennek eredményeként a CNSAS archívuma hihetetlen mértékben gyarapodott, a kb. 9 400 dossziéról, és az ezt tartalmazó kb. 19 000 kötetről (kb. 700 folyóméter), kb. 1,3 millió dossziéig és az ezt tartalmazó kb. 1,5 millió kötetig növekedett. A CNSAS levéltárának jelenlegi állománya több mint 2 millió kötetre, azaz kb. 25 folyókilométerre rúg. A CNSAS levéltárát a létrehozó intézmény eredeti logikája alapján, az egykori Securitatét követve szervezték meg. A főbb gyűjtemények, amelyek kulturális ellenzéki tevékenységgel kapcsolatos iratokat tartalmaznak, a következők: Bűnügyi fond (románul Fond Penal, amely politikai kritériumok alapján bíróság elé állítottak iratanyagait tartalmazza); Adatgyűjtő-megfigyelési fond (románul Fond Informativ, amely a megfigyelt személyek aktáit tartalmazza), a Külügyi Hírszerző Szolgálat fondanyaga (románul fond SIE, a román emigrációról), a Kézirattár (románul Fond Manuscrise, amely az elkonfiskált és lefoglalt anyagokat tartalmazza), és a Dokumentációs fond (románul Fond Documentar). A titkosrendőrség és a megfigyeltek 1989 előtti iratgyűjteményeit, kiegészíti az Oral History Archívum, amely az egykori Securitate áldozataival készített interjúkat tartalmazza, akik azért jelentek meg, hogy a CNSAS-ban őrzött dossziék tartalmát megismerjék. E gyűjtemények dokumentumaiból kiindulva – a potenciális kutatók hasznára – számos ad-hoc gyűjteményt lehet meghatározni, amelyek az egyes csoportok vagy egyének kulturális tevékenységének elnyomására vonatkozó összes információt tartalmazzák. Ez a szempont különös fontossággal bír azon személyek esetében, akik különféle okoknál fogva semmilyen lényeges nyomot nem hagytak 1989 előtti földalatti kulturális tevékenységükről.
(2) Mint a törvény által az átmeneti igazságszolgáltatás alkalmazására felhatalmazott jogi személyiséggel rendelkező önálló közigazgatási hatóság, a CNSAS-nak kötelezettségei vannak az üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlási eljárásban. A CNSAS a törvényes kompenzációt vagy rehabilitációt követelő jogosult személyek rendelkezésére bocsátja azokat az iratokat, amelyek az 1945 és 1989 között politikai meggyőződésből kimondott ítéletek esetében a 221/2009. számú törvény végrehajtásához szükségesek. A fő intézményi megbízatással kapcsolatos tevékenységként, a CNSAS a törvény alapján dekonspirálja a Securitate egykori tisztjeit és informátorait, és nyilvánosságra hozza a volt kommunista politikai rendőrség represszív tevékenységét, tiszteletben tartva a jogállamiság elvét. A 187/1999. számú törvényt „egydimenziós lusztráció" alkalmazására szánták (D. Petrescu 2007), amely kizárólag a kommunista politikai rendőrség egykori tisztjeire és munkatársaira összpontosított, de kikerülte az egykori nomenklatúra tagjait és a vezető pártaktivistákat, akik valójában összehangolták a Securitate munkáját. Ugyanakkor, ez a megközelítés lehetővé tette, hogy a román törvény a múltbeli tettek alapján, és ne az elnyomó apparátusban betöltött helyük szerint azonosítsa azokat, akik az alapvető emberi jogokat megsértették. Más szavakkal, a politikai rendőrség tiszti minőségét vagy az együttműködési aktust az egykori Securitatéval az egyéni felelősség alapján határozzák meg, az egyénileg elkövetett tettek alapján, és a kommunista időszak alkotmányaiban is rögzített alapvető emberi jogok megsértésének tagadhatatlan bizonyítékaival bizonyítják. A 2008-ban elfogadott és a CNSAS tevékenységét szabályozó jogi keret számos korlátozást vezetett be a Securitatéval való együttműködés meghatározására, az „egyidejűség elvének" előírásával, amely két feltétel egyidejű teljesülésének kötelezettségét feltételezi: az alapvető emberi jogok megsértését és a kommunista rendszerrel ellenes cselekvések vagy magatartások feltárását. A lusztrációt lehetővé tevő jogi keret hiányában, a CNSAS legfontosabb eredménye „az emberi jogok megsértésének nyilvánosságra hozatala, lusztráció nélkül” (D. Petrescu 2017).
A CNSAS-nak a törvény alapján foganatosított ellenőrzései és az ellenőrzések eredményeinek közzététele, folyamatosan nyilvános vitákhoz vezettek a kommunista rendszerrel együttműködő vagy vele szemben ellenzéki tevékenységek értelmezésére, alapvetően megváltoztatták a kommunista korszakbeli román társadalomról alkotott leegyszerűsített fehér-fekete képet, és élettapasztalatok sokaságát fedték fel, ahol az érintettek egész egyszerűen megpróbáltak megoldásokat találni a túlélésre (C. Petrescu 2014, D. Petrescu 2014).
(3) Mint kutatási hatáskörrel rendelkező intézmény, a CNSAS kutatási programokat dolgoz ki az egykori kommunista rendszer represszív dimenziójáról, terjeszti a kutatás eredményeit, és ezáltal fontos szerepet játszik a kommunista múlttal való megbékélés folyamatában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a CNSAS fontosságát a demokratikus konszolidációban, de a társadalmi és kulturális szférában sem. Az 1989 után született nemzedékeknek nincs közvetlen tapasztalatuk a kommunista múlttal, de a részletes tájékoztatás az alapvető emberi jogok megsértéséről a kommunista diktatúra idején megmutatja az 1989 decemberében összeomlott rendszer antidemokratikus jellegét, és hozzájárul a fiatalok demokratikus politikai kultúrájának fejlődéséhez. A CNSAS számos tevékenységet fejleszt, amelyek közül érdemes megemlíteni: (3.1) A nagyközönség tájékoztatását szolgáló vándorkiállításokat a kommunista múltról, amelyek közül a legértékeltebbnek a „Securitate, a diktatúra eszköze" és az „Ifjúságom a kommunizmusban" bizonyultak. (3.2) A CNSAS kifejezetten a fiatalabb generációkat is megszólítja a tanulóknak, egyetemi hallgatóknak szánt praktizálás, gyakornokoskodás, adatgyűjtés és tematikus látogatások megszervezésével. (3.3) A CNSAS levéltárából származó információk terjesztésének leghatékonyabb módja, a törvény alapján, az online környezet. A CNSAS honlapján a digitális források kutatására és a közvélemény tájékoztatására szánt oldalak mellett, ingyenesen letölthető dokumentumok, cikkek, tanulmányok vagy oktatási anyagok is megtalálhatóak.
A CNSAS alapító tagja az Egykori Titkosrendőrségi Iratok Kezeléséért Felelős Állami Hatóságok Európai Hálózatának, amelynek létrehozására Berlinben, 2008. december 16-án került sor. A hálózat alapító tagjai a következők: az Egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Szolgálata Archívumának Szövetségi Bizottsága (BStU), Berlin; Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN), Varsó; Totalitárius Rendszerek Tanulmányozásának és az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárának Intézete (USTR), Prága; Nemzeti Emlékezet Intézete (UPN), Pozsony; Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), Budapest; Bizottság a Dokumentumok Deklasszifikálására és a Bolgár Állampolgárok Hovatartozásának Dekonspirálására az Állambiztonságban és a Bolgár Nemzeti Hadsereg Hírszerzésében (COMDOS), Szófia; és a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS), Bukarest. Ezek az intézmények azokat az országokat képviselik, amelyek kezdeményezték a kommunista múlttal való megbékélés folyamatát, korlátlan hozzáférést biztosítva a volt kommunista titkosszolgálatok levéltáraihoz. Ezek az országok a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária. A hálózaton belül, mind az alapító tagok, mind a megfigyelő státussal rendelkezők együttműködnek a diktatórikus múlt kutatásában, terjesztve a kutatások eredményeit, és fejlesztve az oktatási programokat.