A Galántai György és Klaniczay Júlia művészeti kezdeményezéseként 1979-ben létrejött Artpool Művészetkutató Központ (10 évi illegális és 25 évi nonprofit működés után) 2015-ben a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került, így a továbbiakban végre méltó és rendezett körülmények között, több kutatóval és nagyobb tudományos mozgástérrel működhet a Központ. A Klaniczay Júlia és Galántai Görgy által létrehozott gyűjtemény a tervek szerint a 2019-ben, a Liget Budapest projektnek köszönhetően megvalósuló Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) tudományos intézete, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) része lesz. A gyűjtemény legkorábbi, 1965 és 1991 között keletkezett  anyaga az MNB Értéktár Programnak köszönhetően került állami kézbe, az 1992 óta összegyűlt anyag pedig az alapítók adományaként.

Az Artpool Művészetkutató Központ a 60-as évektől megjelenő új művészeti mozgalmaknak, irányzatoknak, törekvéseknek, köztük az ún. nem hivatalos művészeti törekvéseknek (underground, szamizdat) egyedülálló dokumentum-gyűjteménye. A 650 folyóméternyi és a 2300 órányi digitalizált archívumi anyagban csaknem 7500 művész, művészcsoport, intézmény kutatható. Szinte minden képző- és iparművészeti ágazat alkotásaira kiterjed, a teljes spektrumot lehetetlen bemutatni, vagy a benne helyet foglaló művészeket felsorolni. Az Artpool, a benne fellelhető dokumentumokkal és művekkel ideális kutatóhely egy korszak szellemi mozgásainak megismerésére. Az archívumban levelezési anyagok, műleírások, jegyzetek, vázlatok, tervek, ötletek, interjúk, írások, művek, fotódokumentumok, katalógusok, meghívók, plakátok, bibliográfiák, kronológiák, monográfiák, folyóiratok, diagramok, portfóliók, videó- és hanganyagok találhatóak nagy számban. A gyűjtemény sokrétűsége lehetővé teszi, hogy a fluxus, a koncept art, a performansz, a vizuális és konkrét költészet, a hangköltészet, a művészkönyv, a mail art, a művészbélyeg, a művészképeslap, a művészfolyóirat, a copy art, a kompjúterművészet, a video-művészet, a "public art" is kutatható legyen. Mindezek az anyagok a Magyarországon csak itt kutatható életmű-dokumentációkkal: Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Galántai György, Tót Endre, Ben Vautier, G.A.Cavellini, Ray Johnson, Monty Cantsin és mások egészülnek ki. 

Az Artpool régóta feladatának tartja, hogy bekapcsolja a magyar kultúrát a nemzetközi művészeti vérkeringésbe, valamint dokumentálja azoknak a magyar és kelet-európai művészeknek a tevékenységét, akiket 1989 előtt a hivatalos kulturális intézmények marginaliozáltak. Az archívum amellett, hogy egyike a kelet-európai nonkonformista művészeti gyakorlatok legfontosabb kutató/gyűjtő helyének (a progresszív, nem-hivatalos magyar művészeti tendenciáknak az 1970-es évektől és a a 70-es és 80-as évek magyar szamizdat művészetének, beleértve az alternatív művészeti tereket és csoportokat, kortárs és underground zenét, magazinokat stb.) egy egyedülálló, az 1960-as évektől megjelenő nemzetközi művészeti tendenciák és mozgalmak kutatását lehetővé tevő dokumentácival rendelkezik és támogatja a világ minden tájáról érkező kutatókat.

Az Artpool előzményének Galántai György képzőművész 1970-ben megnyílt balatonboglári Kápolna Műterme tekinthető, mely 1973-ban történt karhatalmi felszámolásáig, működésének négy éve alatt a "tűrt" vagy "tiltott" (avantgárd) művészet központjává, a kulturális rendszerváltás "bölcsőjévé" vált. Hat évvel később, 1979-ben, Galántai György és Klaniczay Júlia - az Artpool létrehozásakor - ismét kísérletet tettek arra, hogy egy, az új művészeti elképzeléseknek helyet adó alternatív művészeti intézményt hozzanak létre, akkor, amikor csak a hivatalos kultúrpolitika irányelveinek megfelelő művészeti elképzelések juthattak nyilvánossághoz. 1979 és 1990 között, a tiltás és tűrés határán, számos kiállítást, illetve művészeti eseményt szerveztek; számos kiadványt, antológiát, albumot adtak ki, állítottak elő "nemhivatalos" körülmények között. 1983-85 között, kiadták az AL (Aktuális Levél / Artpool Letter) c. "szamizdat" művészeti magazin 11 számát, mely ma is az egyedüli forrásanyaga azon három év nemhivatalos művészeti eseményeinek. Az Artpool egyrészt a magyar kortárs művészet elszigeteltségét, információhiányát kívánta feloldani, másrészt felvállalta az akkori kultúrpolitika által nem kedvelt, ezért nyilvánosságot nem kapott magyarországi művészeti események dokumentálását és - visszamenőleg is gyűjtve a dokumentumokat - egy olyan archívumot hozott létre, mely a jövendő művész- és művészettörténész-generációk számára lehetővé teszi, hogy folytatói legyenek azoknak a szellemi és művészeti erőfeszítéseknek amit az 1960-as, 70-es és 80-as évek művészgenerációi végeztek. Az Artpool projekt eredetileg avantgárd művészeti "archívumként" lett megfogalmazva, ami azt jelentette, hogy a társadalmi aktivitás új formáit keresi, eseményeket szervez, alakító módon részt vesz folyamatokban, mindezt dokumentálja, archíválja és az információkat szabadon áramoltatja. Erre, az "Aktív archívum" koncepcióra alapozva, az 1992-ben nyilvános intézményként megnyíló és kezdetben a Főváros, majd a kulturális tárca és egyéb pályázati források segítségével több mint húsz éven át az alapítók által nonprofit intézményként működtetett Artpool Művészetkutató Központ egy nemzetközi hírű tudományos intézménnyé nőtte ki magát. Kiállításainak, nemzetközi művészeti kapcsolatrendszerének köszönhetően dokumentum- és műtárgy-anyaga, könyvtára megsokszorozódott, gyűjteménye számos jelentős magyar és nemzetközi adománnyal gazdagodott. Rendezett és jól kutatható archívumát a világ minden tájáról felkeresik a kutatók. Az Artpoolban az elmúlt két évtizedben folytatott kutatások eredményeként több mint hetven szakdolgozat és több mint húsz doktori disszertáció született, számos nemzetközi kiállítás és művészeti esemény, megrendezésére, konferenciákra, workshopokra került sor. Az Artpool nyomtatott és online kiadványai, katalógusai fontos oktatási és kutatási forrásanyagok.