1967. július 1-jén, szombaton, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) VII. kongresszusának tiszteletére, a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió pol-beat fesztivált rendezett a Vígszínházban. Az áramlatnak olyan ismert énekesek voltak a részesei, mint Máté Péter, Neményi Béla, Somló Tamás, illetve fiatal költők, például Haraszti Miklós.
Az esemény háttere: az ország vezetése érdeklődve figyelte az ifjúság zenéhez fűződő vonzalmát. Világos volt számukra, hogy az akkori fiatalságra feltűnően hatott a rock and roll, a beat, ahogyan az is, hogy egy-egy koncert híre gyorsan terjed a fiatalok körében és tömegesen tombolnak ezeken az alkalmakon. A tömeges mozgás és megjelenés, a közös szórakozás pedig veszélyes is lehet. Ezen túl láthatták azt is, hogy egy-egy zenekar dalait tömegesen éneklik, a dalokban elhangzó szavaknak, mondatoknak olyan hatásuk lehet, amelyet a politikai vezetés képviselőinek beszédei aligha válthattak volna ki. A hatalom elképzelése szerint, a fiatalok tömege a populáris zenén keresztül kordában tartható, uralható és a rendszerrel szembeni lázadásnak keretek szabhatók.
A pol-beat nyugati irányból vetette meg a lábát Magyarországon, ahol a kapitalizmus, elidegenedés, a tömegtermelés és fogyasztás, a vietnámi háború ellen tiltakoztak. (Bauer Tamás alkotta meg a pol-beat szóösszetételt.) A nyugaton felcsendülő ún protest songok (pl. Bob Dylan, Joan Baez dalai) Magyarországra is átkerültek. Ráadásul minden geopolitikai háttér ellenére a magyar protest songok egyik témájává is a vietnami háború vált. Ez pedig egy olyan furcsa hátteret teremtett, hogy ha a fiatalok magyar, a vietnami háború elleni tiltakozó dalokat énekelnek, vagy reflektálnak a nyugati társadalmi problémákra akkor valójában a hatalom politikai legitimációját erősítik az ifjak körében, ezért a KISZ által is támogatható. A KISZ a központi lapjában a Magyar Ifjúságban is beszámol az eseményről. Erre a hullámra kapaszkodik fel a Gerilla együttes is, akit az 1968-as Halló fiúk, halló lányok című tv műsorban Antal Imre már a műfaj hazai alapítóiként köszönt. Antal a műsorban érdekes és hasznos műfajnak nevezi a pol-beatet, és felhívja a nézők figyelmét arra, ha “kedvet és tehetséget éreznek, akkor csatlakozzanak a mozgalomhoz”. A Gerilla egyik szövegírója Haraszti Miklós lesz. Látható, hogy a politika is adott egy hátszelet a mozgalomnak, így persze olyan zenészek is alkottak a pol-beat műfajában, akik előre akartak jutni a pályájukon.
Maróthy az esemény elvi támogatója volt, a pol-beatben a városi népzenét látta. A pol-beatet és a protest songot tömegdalként értelmezte, amely tértől és időtől független, szájról-szájra terjed, politikai tartalma, ereje van, így a forradalmi dal új formájának tekinthető.