Az Orfeo együttest ért kommuna-vád alapja a pilisborosjenői ikerházépítés és kiköltözés volt. Ennek előzményeként a tagok már rövidebb-hosszabb időt töltöttek el Malgot szentendrei házában, ami azonban előbb-utóbb kicsinek bizonyult. Malgot maga által épített szentendrei háza fogalommá vált. Székely B. Miklós színész visszaemlékezése szerint biztonságot is adott, hisz a csoportműködés támadható volt, egy-egy társulatot könnyen ki lehetett tenni bárhonnan. Továbbá mivel többségük albérletben élt és nem volt saját lakása, úgy döntöttek, hogy kell egy hely, ami az övék és nem köthetnek bele abba, ami ott történik.
Az Orfeo csoport pilisborosjenői ikerház 1972-74 között épült fel, minden munkafolyamatot saját kezűleg végezték el önerőből. A tagok itt éltek és itt is dolgoztak. Az egyik ház az Orfeoé, másik a Studio K-é lett. Az Orfeosok visszaemlékezéseikben az építkezést, a nehéz fizikai munkát és a kialakult szoros együttműködést emlegetik fel.
Az Orfeo Stúdió utolsó jelentősebb előadása tulajdonképpen a házépítés élményéből indult ki. A Szüret (1973) című darabban az 1848-as forradalmi kormány leveri a parasztok lázadását, amit építkezéseken dolgozó fiatal munkásokkal játszottak el. A próbák a házépítéssel egy időben zajlottak, így az építők/szereplők számára a haza jelentése nemcsak politikailag lett fontos, hanem személyessé is vált, a darab saját életük történetével telítődött. A színpadra vitt történelmi szituációban megjelenő külső nyomás is analógiára lelt a valós életben, mert éppen ekkor indult az Orfeo elleni támadás.
