Az esemény főszereplője Kiss Ildikó, nyugdíjas tanárnő, aki a Kolozs megyei Szépkenyerűszentmártonból származik. A mezőségi falvakban volt tanítónő, emiatt került kapcsolatba Kallós Zoltánnal és utólag – miután szórványoktatás is zajlott –, az alapítványnál is nagyon sokszor megfordult. Tapasztalt és aktív személynek bizonyult, aki szeretett énekelni, táncolni, és érdeklődést mutatott azokért a tevékenységekért, amelyeket a Kallós Zoltán Alapítvány is támogatott. Kiss szimpátiát érzett az alapítvány iránt, többször járt a gyűjteményben is. 2016 nyarán kereste meg az alapítványt a donáció ötletével. A lánya Torontóban, Kanadában lakik, emiatt ő évközben nála lakott, nyáron azonban hazajött a szépkenyerűszentmártoni szülőházba. Megcsinálta a kiskertet, éldegélt, de az idő előrehaladtával egyre nehezebb volt az ilyen teendőket elvégezni, az utazást a repülővel megtenni, és ezért úgy döntött, hogy végleg oda költözik. Emiatt a házat el kellett adni. Miután a tárgyakat nem vihette magával, és miután nem akarta, hogy ezek kárba vesszenek, a „tisztaszobát” felajánlotta az alapítványnak. Az alapítvány munkatársai elmentek őhozzá, megnézték, lefotózták, és akkor jelezték, hogy szeretnék, ha az itt található darabok bekerülnének a gyűjteménybe. A tárgyakat fertőtlenítették és a donáció a gyűjtemény részévé vált.
A ház első szobája, a tisztaszoba, eredeti állapotában volt, az 1960-as évek időmetszetet nézve, és ami ebben reprezentatív. Itt voltak a fontosabb anyagi és érzelmi szempontból értékesebb örökségi tárgyak, melyeket a család összegyűjtött. A tárgyak kora nagyon változó, a 19. századtól kezdődnek. Ugyanakkor nagyon széles spektrumon mozognak, mindegyiknek külön története van. A textilek nagy részét az adományozó édesanyja készítette, ezek láthatóan az 1920 és 1935 közötti idősávon találhatóak. Vannak azonban olyan textilek, amelyeket maga az adományozó készített. Akad olyan bútor, amelyet az édesapja készített és van olyan is, ami már az ő hozományához készült. Ugyanakkor kuriózumnak számít például az uradalomból ajándékba kapott éjjeliszekrény, ami egy paraszti tisztaszobában hiányzik. Vetett ágyhoz nem kell éjjeliszekrény, mert nem használatos. Kiderült, hogy valamilyen elvégzett munkáért cserébe a család kapott az uradalomból egy ágyat és egy éjjeliszekrényt. Miután ez is fontos volt, szép volt, reprezentatív, bekerült a tisztaszobába. A különböző szegrevaló kendők, falra akasztott dísztányérok és bokályok mellett, külön kiemelendőek a fotók, melyek szintén nagy időbeli spektrumon mozognak. Már a dédszülőkről is vannak ábrázolások, grafikák, az adományozó gyerekkorától pedig rengeteg fotó van, amely kötődik a tisztaszobához. Ezeknek is egy jó része az alapítványhoz került. A szépkenyerűszentmártoni tisztaszoba tárgyainak történetéről a múzeum munkatársai mindent összegyűjtöttek, a tárgyakat rendesen adatolták. A Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény a 2017 júniusában átadott bővített múzeumi épületben a szépkenyerűszentmártoni „tisztaszoba” kiállító terem létrehozásával engedelmeskedett az adományozó óhajának és lehetővé tette a korhű kiállítást.