A nyolcvanas évek második felében felmerült az igény, hogy (mai szóval élve) portfóliót állítsanak össze, amely képet ad a galéria működéséről és arról, hogy nem művészekkel dolgozik, ahogy a kereskedelmi galériák, inkább irányzatokkal meg új műfajokkal. Abban az időben a kiadvány számított olyan kommunikációs formának, mint ma az internet: a fénymásolt, nem hivatalos kiadvány csak 5-10 példányban készült el, magyar nyelven.