1979-ben Kenedi János kezdeményezésére egy népes szerkesztő bizottság (Bence György, Csoóri Sándor, Tornai József, Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Alíz, Kenedi János, Kis János, Réz Pál, Szűcs Jenő és Tordai Zádor) tisztelgő antológiát tervezett összeállítani Bibó István 70. születésnapjára. Az egy év múltán elkészült könyvből Bibó István 1979 májusában bekövetkezett halála miatt már csak emlékkiadvány lehetett. Ez a három vaskos, együtt jó 1200 oldalas, gépiratos kötet, 76 szerző írásaival a magyar szamizdat első jelentős hatású, reprezentatív vállalkozása volt, s egyben ígéretes nyitánya egy sokak által remélt összellenzéki összefogásnak – ahogy a Pártközpont maga is ezt a kihívást látta benne s ezért is reagált rá bomlasztó ellenakciók sorával, nehogy a lengyel Szolidaritás példája nyomán utóbb a kádári konszolidáció „vívmányait” is kikezdje egy gazdasági és belpolitikai válság.