1980. december 7- 1981. január 6. között látható volt az a kiállítás, amelyet elsőként rendeztek az addig létrejött gyűjtemény agyagából. A kiállítás helyszínéül az Esztergomi Bazilika szolgált, azon belül is, a Szentkereszt oltár köré helyezték el a kiállított tárgyakat.

Az 1980. január 6-ai felhívás után több száz tárgyat küldtek a gyűjtemény gyarapításának szándékával, így a kiállítást már 240 adományozó, közel 6000 darabos tárgyi adományára alapozhatták. Szentképek, faragások, imádságos könyvek, rózsafűzérek, kegyszobrok, hímzések, vallásos ponyvák, kéziratos énekes füzetek kerültek a látogatók elé az évszázadok óta aktív és a mindennapokban fontos szerepet játszó vallásosság tárgyi bizonyítékaiként. A kiállítás célja nem csak az volt, hogy megmutassák a népi vallásossághoz kapcsolódó tárgyak gyűjtésének fontosságát, hanem választ adjanak a „Mit küldjünk?” kérdésre, amellyel az Új Ember több számában is foglalkoztak. A gyűjtés felhívói, Erdélyi Zsuzsanna és Lékai László hangsúlyozták, hogy minden olyan tárgyat szívesen fogadnak, amely kapcsolatban áll az egyéni, helyi, népi, és hivatalos vallásossággal.

Az eseményt szentmisével kötötték egybe, de mikrofon elé állt Gombos Katalin, Rohonyi Anikó, Sinkovits Imre, Németh Gábor, Vitai András (színművészek és operaénekesek) valamint Baróti István orgonaművész. A fellépésüket legendarészletek felolvasása, zenés meditáció követte.

A kiállítás sikerét bizonyítja, hogy az eseményre is hoztak tárgyi felajánlásokat. A kiállítás azt a módszertani problémát is felvetette, hogyan lehetséges a vallásosság, népi vallásosság bemutatása, hogyan tüntessék fel az adományozók nevét, hogyan kezeljék az egyforma tárgyakat, milyen javaslatokat tegyenek a tárgyak küldésével, szállításával kapcsolatban.

A kiállítást kétségtelenül figyelemfelhívó szándékkal szervezték, amelynek az lett az eredménye, hogy 1985-re már a kétszeresére duzzadt a tárgyak száma.