Az 1981. évi kötet újrakiadása és a Macskarádió lejegyzett párbeszédes anyagának közreadása, az eredeti hanganyag CD-mellékleten csatolásával, Egyed Péter gondozásában jelent meg 2007-ben. Az új kiadás elhagyta a fantasztikus történetek műfaji magyarázó alcímet. A kötet egyrészt Darkó István személyének szólt, másrészt Egyed azon elképzelésének alátámasztásául is, mely szerint az erdélyi magyar irodalom sokkal gazdagabb, mint amit mutat magáról. Darkó munkája reprezentálja az irodalmat, az önismeret felöl is. Rendkívül komolyan vette a színészi habitust. Számára nemcsak azt jelentette, hogy a színpadon előad egy szerepet, hanem a mindennapi életben is színész volt, aki eljátszotta magát, vagy a jobb Darkó Istvánt. A kötetben A színész című írásban tisztázta színészi/írói szerepét, azaz intellektuális viszonyait a megfigyelés/vélemény/beavatkozás/cselekvés összefüggéseiben. „Nem tudom, az olvasók, akik közül bizonyára akad rádióhallgató is – írta –, észrevették-e, hogy a Macskarádió műsoraiban (egyenes adásokra gondolok vagy helyszíni tudósításokra), amikor beáll egyfajta csend… ilyenkor ott zizeg a jelenléte. […] Ez az EMBER nem szól semmit, figyel minket, látja minden ballépésünket, látja a kétértelmű villanásokat a szemünkben, ádáz gondolatainkra párduc módjára veti rá magát… így hát vigyázzunk, kérem! […] Neki nem kunszt észrevenni a fejünkre tapadó pókhálót.”