Görög Templom Kiállítóterem, 2009. május 1. - június 14.
A képzőművészet recepciója az érzékelés dinamikáján, illetve esetenként az érzékelés tudatos megtévesztésén alapszik, azonban nemcsak esztétikai-optikai jelenségről, hanem művészettörténeti és filozófiai problémáról is szó van. A kérdés innen nézve úgy fogalmazódik meg, hogy a "látottra" vagy a "tudottra" tesszük-e a hangsúlyt.
A középkorban a "tudott" dolgokat jelenítette meg a művészet. Később, egészen a modern törekvésekig a "látott", a tapasztalati világ ábrázolását követték. E felosztás alapján azt mondhatjuk, hogy a modern képzőművészet absztrakt és konceptuális törekvései a középkori művészet szellemiségével állnak rokonságban.
Valóság és művészet relációjához adódik a képek egymáshoz való viszonyának kérdése, az egyszerű másoló, a fotó alapján dolgozó hiperrealista festő, a képként megfestett könyvborító, a más műveket idéző mű vagy a mások stílusát utánzó művész esetei.
A kiállítás pozitív és negatív példák párhuzamos bemutatása révén alkalmat adott a nézőnek arra, hogy elgondolkozzon a különbségen, ami a “képkorszak” érvényes művészete és a posztmodern kultúra identitásválságának termékei között feszül.
A gyűjtőmunka szempontjából nemcsak azért jelentősek ezek az időszakos kiállítások, mert állandó kiállítás híján alkalmat adnak a bővülő kollekció jelentős darabjainak bemutatására, a gyűjteményről kialakult képet is árnyalják a múzeum közönsége szemében, új aspektusokkal gazdagítva a “mimézis” tematikáját.
A kiálításon szereplő művek alkotói: Boruth Andor - Diego Velázquez; Ismeretlen mester - Rembrandt; Mányai József - Van Dyck; Papp Henrik - Frans Hals, valamint Birkás Ákos, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Kelemen Károly, Kőnig Frigyes, László Dániel, Szentjóby Tamás, Tolvaly Ernő, Wechter Ákos, Wächter Dénes.