Zenetudományi Intézet gyűjteményében több Tamási Áronhoz, az erdélyi magyar íróhoz (1897–1966) kapcsolódó gyűjteményi darab is megtalálható. Nem meglepő, hiszen Tamásihoz szoros barátság fűzte Lajthát. Tamási dedikálta neki könyveit, leveleket váltottak egymással, rendszeresen beszámoltak a másiknak az életükben, a pályájuk során történt változásokról, új ambícióikról. Közös művük volt a Bujdosó lány című színpadi jelenet, amelynek alcíme: Krónika 1764-ből, a mádéfalvi veszedelmet idézte fel. A darab cselekménye egyszerű és rövid valójában egy egyszemélyes monológ: a mádéfalvi veszedelemből kiszabadult székely lányka drámája. A Bujdosó lány Lajtha népdalfeldolgozásait tartalmazta (3 székelyföldi és 1 partiumi gyűjtésből származó dalok), amelyeket népzenegyűjtő karrierje elején 1911-1914 között, majd 1943-ban gyűjtött. Nem Tamási szövegeit komponálta meg, hanem Tamási a Lajtha által adott zongorakíséretes népdalok közé írt saját bevezető- illetve összekötőszövegeket. 1952-ben állították össze művüket, amely krónikás énekek és a kiválasztott dalok jól komponált egysége. A darab főszereplője a sokáig szintén mellőzött Mezey Mária (1909–1983) lett volna. A darabot minden egyedisége ellenére még keletkezésének évében, annak erdélyi kötődése és témája miatt, valamint azért, nem szovjet dalokat szólaltattak meg benne, „irrendenta, soviniszta lázításnak” bélyegezve betiltotta a kommunista kultúrpolitika. A produkciót kilencszer hallhatta a közönség, hét évvel később azonban Mezey Mária újra beillesztette a Bujdosó lány jelenetét egy előadóestje műsorába.