A HHRF által látogatott Helsinki Utókonferenciák közül a szervezet számára a kulturális ellenállás szempontjából a legérdekesebb alkalom a Magyarországon, a Novotel Hotelben 1985-ben megrendezett Budapesti Kulturális Fórum volt.
A konferencia időszaka alatt egy este, a romániai magyar származású fafaragó művész, Szervátiusz Tibor magánlakásán rendeztek összejövetelt, melynek hatására a részt vevő amerikai delegációkban a szervezet alapítói szerint sikerült áttörést elérni az erdélyi magyarság ügyének megértésében. Az összejövetelt Knopp András az MSZMP KB tagja felügyelte, de végül nem állították le. Ezen nem hivatalos összejövetel átütő ereje abban volt a HHRF tagjai szerint, hogy először sikerült teljesen megértetni az amerikai delegáció tagjaival, hogy az erdélyi magyarság jogvédelme miért olyan fontos. A fogadáson tíz ország mintegy hetvenöt képviselője vett részt, amelyen a Hungarian Human Rights Foundation a magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről adott tájékoztatót szóban és többnyelvű írásos dokumentációval. Az október 31-i fogadáson részt vettek Anglia, Hollandia, Franciaország, Kanada, Norvégia, Nyugat Németország, Portugália, Svájc és az USA kulturális küldöttségének tagjai. A több mint negyven külföldi résztvevőt a magyarországi értelmiség jelenlevő képviselői is tájékoztatták: többek közt Csoóri Sándor, Benda Gyula, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Joó Rudolf, Kenedi János, Konrád György, Kósa Ferenc, Pomogáts Béla, Rajk László, Tamás Gáspár Miklós és Tordai Zádor.
Másnap a Műemlékvédő Bizottság hivatalos munkaülésén Nancy Cooledge, az Amerikai küldöttség egyik tagja beszédben tette szóvá az erdélyi magyar műemlékek sorsát. „Az elmúlt tíz évben felbecsülhetetlen értékű építészeti kincseket romboltak le Romániában" - mondotta Cooledge. „Az erdélyi Brassóban, Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Segesváron olyan műemlékeket tüntettek el, amelyek az erdélyi kisebbségek számára nagy jelentőséggel bírnak. Más városokban és községekben is hasonló sora vár a kisebbségek műemlékeire, hacsak azonnali intézkedés nem történik megmentésükre" - figyelmeztette Nancy Cooledge a Kulturális Fórumot. Beszédére a romániai delegátus hosszú és ingerült hangú válaszbeszédben felelőtlennek és komolytalannak minősítette Cooledge szavait, kijelentve, hogy azok nem egyeznek az Egyesült Államoknak Romániával kapcsolatos hivatalos véleményével sem. Sértegető felszólalása folyamán a jelenlevő küldöttek számára nyilvánvalóvá vált a román hivatalos álláspont.
November 14-én három amerikai delegátus is felszólalt a Kulturális Fórum hivatalos ülésszakjain az erdélyi magyar kisebbség védelmében. William Least Heat Moon amerikai író, a hivatalos amerikai delegáció egyik tagjai védelmébe vette Szőcs Gézát, mint akit a román államapparátus nem engedett szabadon dolgozni. Az Irodalmi Szakbizottság ülésén történt felszólalásának leglényegesebb része a következő volt:"Ismételten hallunk a Romániában élő és Nyugaton is nagyra becsült íróról, Szőcs Gézáról és arról, hogy ő házi őrizetben van, és kitépik papírját az írógépéből. Arra kérem a romániai küldötteket, hogy úgy becsüljék íróikat, nemzeti kisebbségi íróikat is, mint nemzeti kincset – mint például Nadia Comanecit - akik megbecsülést szereznek Romániának, úgy, mint Jaroslav Seifert Nobel díja szerzett Csehszlovákia népének. (…) Ezzel zárom szavaimat: van, aki úgy gondolta, hogy ezen a Fórumon nincs helye a veszélyeztetett kisebbségek és bebörtönzött írók ügyének. De arra kérem írótársaimat, hogy vigyék haza magukkal elhallgattatott írótársaink neveit. Mondják, hangoztassák, tegyék szóvá e neveket írószervezeteikben, a sajtóban, az iskolákban, az egyetemeken! Ne váljunk olyanokká, mint azok, akik egyszer azt mondták: nem tehetünk semmit Auschwitz és Buchenwald ellen, mert nem tudtunk róla… Írótársaim: tudjátok a neveket! Azt remélem, hogy ez a tudás, mint Ádámot, amikor szemei megnyíltak, mindannyiótokat cselekvésre ítéli."