Ernst Múzeum, Budapest, 1966. április 16. - május 8.
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója működésének egyik meghatározó tényezője volt, hogy mikor milyen szemléletű vezetőségi tagok voltak többségben. Az 1964-es vezetőségváltás után a művészi szabadság és az irányzatok integrálásának kérdései kerültek előtérbe. A vezetőség Elméleti Munkaközösséget hozott létre (kultúrpolitikai okok miatt korábban nem szorgalmazták a művészek és művészettörténészek együttműködését), és szabad alkotásra buzdította tagjait.
Az elnöknek, Bencsik Istvánnak minisztériumi tárgyalások során (személyesen Aczél Györggyel egyeztetve) sikerült elérnie, hogy az 1966-os kiállításra egy, csak a vezetőségi tagokból álló „belső zsűri” válogassa az anyagot: ezen a kiállításon jelentek meg először nonfiguratív művek is, külön teremben (ahogy volt szürrealista és pop szekció is).
A tárlat nagy szakmai és közönségsikert aratott, ezért a következő évi bemutatót is hasonló szellemben kezdték el szervezni, azonban egy feljelentőlevél révén politikai botránnyá dagadó belső konfliktus (kissé leegyszerűsítve az absztrakt és a figurális felfogásban alkotó művészek ellentéte) miatt a kiállítást az utolsó pillanatban egy „külsős zsűri” szigorúan megtizedelte, majd a vezetőséget hatalmi szóval elmozdították, a művészeti vezetőt pedig elbocsájtották és eltiltották a szakma gyakorlásától is.
