A Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum kollekcióját a Szabad Európa Rádió (SZER) és a Szabadság Rádió Kutatóintézetének egykori archívuma és dokumentumai alapoztak meg. A magyar szamizdatok azonban nem ennek az átadásnak a keretén belül kerültek be az archívumba. Az egyes nemzeti algyűjtemények között – melyek közül az orosz és a lengyel szamizdatgyűjtemény a világ legnagyobbjai közé tartozik – nem volt magyar anyag. Mink András, az archívum munkatársa, aki a SZER-anyagok szállítása óta részt vett a munkában, a COURAGE-nak adott interjújában elmondta, hogy biztosan kellett, legyen magyar vonatkozású dokumentáció, amely egyes műsorok alapját képezte, valószínűleg ezek az anyagok szétszóródtak, magánkézbe kerültek.
Demszky Gábor volt az első, aki 1995-ben szamizdatgyűjteményét az archívumnak ajándékozta, őt személyes munkakapcsolat fűzte a szabadegyetemek szervezésben szerepet vállaló Rév Istvánhoz az archívum vezetőjéhez. Demszky nyitotta meg hivatalosan az archívumot 1996. március 15-én. A gyűjtemény őrzési helyének megválasztásában az is szerepet játszott, hogy nem állami fenntartású közgyűjteményben szerette volna elhelyezni az anyagokat. A Blinken OSA Archívum független, azaz nem állami felügyelet alatt működő és finanszírozáshoz kötött levéltárként sok adományozó számára vonzó volt. Mivel Demszky maga is szamizdatkiadót működtetett és folyóiratot is adott ki, minden bizonnyal duplumokkal is rendelkezett, így könnyebben tudott a gyűjteménynek adományozni.
A gyarapodásra általánosságban igaz volt, hogy egy bekerült anyag mágnesként húzta magával a többi hasonló gyűjteményt, így történt az emberjogi kollekciókkal és a szamizdatokkal is. A Blinken OSA Archívum mint szamizdatgyűjtő hely kezdett ismertté válni, ami másokat is adományozásra ösztönzött. Az egykori demokratikus ellenzék kulcsfigurái közül az említett Demszky Gábor mellett Krassó György ellenzéki aktivista, Kis János filozófus és Schiffer Pál filmrendező adományozott a gyűjteménynek szamizdatokat, ám erre majdnem tíz évvel később került sor.
A cenzúramentes irodalomkiadás Magyarországon orosz mozgalmi mintára, lengyel közvetítéssel 1977-től terjedt el széles körben. E korai korszakban az egyik legjelentősebb szamizdat a Marxizmus a negyedik évtizedben című antológia volt, illetve a Kenedi János szerkesztette Profil, és a Donáth Ferenc és többen mások által szerkesztett Bibó-emlékkönyv. A hazai szamizdatsajtó fontosabb lapjai a Beszélő, Máshonnan Beszélő, AB Hírmondó, Független Demokrata, Égtájak között, Vízjel, Magyar Zsidó voltak. A Beszélő évtizedes fennállása kivételesnek tekinthető, a lapok általában rövidebb élettartamúak voltak, néhány szám megjelenése után legtöbbször megszűntek. Javarészt írógéppel készültek el e művek. A sokszorosítási technika a stencilezéstől a szitanyomaton, a „rámkán” és a fénymásoláson át az offset nyomtatásig terjed.
A ramka szitanyomás a lengyel ellenzék találmánya volt, e kevés eszközzel kivitelezhető, ám rendkívül időigényes fizikai munkát jelentő eljárás forradalmasította a cenzúrázatlan iratok sokszorosítását. A lengyel aktivistákkal való kapcsolatfelvétel keretében jutott el Magyarországra a „ramkázás”: ifj. Rajk László Bence György és Kis János megbízásából utazott Lengyelországba, hogy elsajátítsa a földalatti nyomtatás technikáját. Demszky Gábor magánkezdeményezésből tette meg ezt az utat, tapasztalatairól Kőszeg Ferenc lakásán számolt be, majd nekilátott a szamizdatgyártásnak. A ramka technika gyorsan elterjedt: az 1980-as években Demszky AB könyvkiadója, Nagy Jenő ABC Független Könyvkiadója, az Alulnézet kiadó és a Katalizátor Iroda egyaránt alkalmazta. Számos ramka eljárással készült kiadványt lehet találni a Blinken OSA Archívum gyűjteményében Demszky Gábor, Sáska Géza, vagy éppen Krassó György anyagai között.
A lengyel modell átvételével alakult ki az ellenzéki tevékenység nyílt és konspiratív részre történő felbontása is. A szamizdatot szerkesztők egy része nyíltan vállalta a nevét, a nyilvánossággal és ismertségükkel védve magát (a Beszélő volt az első, amely vállalta a szerkesztőségi névsor nyilvános közlését), míg az elengedhetetlenül fontos háttértevékenységet folytató, nyomtató és elosztóhálózat tagjai konspiratív módon működtek. A legkorábbi és a legtöbb kiadványt megjelentető AB Független Kiadót Demszky Gábor 1982-ben alapította és működtette egészen 1989-ig. A politikai tárgyú könyvek mellett mind nagyobb számban közölte hazai vagy külföldön élő szerzők műveit is. George Orwell, Vaclav Havel és Milan Kundera könyveit szintén megjelentette. A Nagy Jenő indította ABC Kiadó, Krassó Magyar Október (M. O.) Független Kiadója is aktív volt, emellett kisebb-nagyobb mértékben több kisebb kiadó is hozzájárult a cenzúramentes irodalom megjelentetéséhez. Németh Miklós kormányfő 1989 májusában jelentette be, hogy a kormány megszünteti a sajtó- és nyomdatermékek előzetes engedélyeztetési kötelezettségét. Ezzel a magyar szamizdatkiadás korszaka véget ért.
A szamizdatok mint tárgyi emlékek magukon viselik előállításuk körülményeit, a barkácsolt, házi készítésű jelleget erősítik a gemkapoccsal összefűzött lapok, az egyes kiadványoknál a gépelt szövegeket kiegészítő, utólagosan betoldott kézzel írott szövegek. Emellett a folytonosság meg-megszakadása, a változó terjedelem és formátum mind-mind az alternatív sajtóműhelyek működését jelzi.
Néhány kiadványon a szerkesztők üzentek olvasóiknak is, amivel tulajdonképpen a szamizdatos korszak történetére vonatkozó adalékokat tettek közzé. Például a Beszélő hátlapján a szerkesztők névvel és lakcímmel szerepeltek. A kézzel írt tájékoztató szerint a felhívásra érkezett olvasói szövegek egy részét megjelentették, azokat, melyek nem illettek a lap profiljába, átadták a Szamizdat-butiknak önálló terjesztésre. Írni lehetett névvel, álnévvel, név nélkül. Továbbá közölték a lap előállítási költségét, amely az anyagköltséget és a munkadíjat foglalta magában, szerzői, szerkesztői honoráriumot nem fizettek. Majd megadták a beszerzés helyét: Rajk László szamizdat-butikjában, minden kedden este 8-10-ig.
Szamizdatkiadvány volt Konrád György és Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című esszéjének archívumban őrzött példánya is, melynek szintén a hátsó borítóján egy rövid, kézzel írott tájékoztatás olvasható. E szerint az egyik első szamizdat kiadvány alapját képező munkát a szerzők 1974-ben írták, amely gépiratos formában terjedt az országban. A szerzők ellen eljárást indítottak és kivándorlási útlevelet ajánlottak fel számukra, melyet Szelényi Iván elfogadott, Konrád György nem. A könyv először amerikai és német kiadásban jelent meg először, Magyarországon az Áramlat független kiadó jelentette meg 1985-ben Konrádnak erre az alkalomra írt utószavával.
A különböző országokban keletkezett, eltérő nyelvű szamizdatok egységes feldolgozásának és könnyebb kutatásának érdekében a Blinken OSA Archívum 2006-ban csatlakozott az International Samizdat [Research] Association (IS[R]A) égisze alatt létrejött Samizdat Text Corpora (STC) nevű projekthez. A kezdeményezés célja a kutatás, a tartalmi feltárás, az integrálás, a szövegváltozatok feltérképezése, a többnyelvű hozzáférés és a kutatói közösség megteremtése. A csatlakozó intézmények és magánszemélyek birtokában lévő szamizdatok digitális gyűjteményének felépítéséhez és közös katalógusának létrehozásához az archívum elsőként szovjet szamizdatkollekciójával csatlakozott. A végső cél a volt keleti blokk illegális kiadványainak, ezek előállítási és terjesztési hátterének megismerése.
