A huszonkét éves Kunszt György számára életre szóló élményt jelentett Szabó Lajos filozófussal való megismerkedése és bekapcsolódása a "Budapesti Dialogikus Iskola" által magánlakásokon rendezett, zárt körű összejövetelekbe. Az oppozícióból érkező Szabó Lajos, a vele évtizedes távlatban együttgondolkodó Tábor Béla és a hagyományokat kutató Hamvas Béla 1945 közepén kezdeményezett beszélgetéssorozatot azzal a kifejezett céllal, hogy megtalálják a szellemi újrakezdés alapjait.
A csütörtöki beszélgetéseket a Szabó által néhány fiatalember bevonásával indított, több éven át tartó szemináriumi előadások követték, ugyancsak a teljes körű szellemi áttekintés igényével, a nyelv-, a halmaz-, a jel-, az érték-, a mozgalom-, és a tudományelmélet területeit egyaránt érintve. Ezeken az előadásokon Kunszt barátjával, a szintén építész végzettségű Kotányi Attilával minden alkalommal jegyzetelt, majd jegyzeteiket összeolvasva legépelték őket.
Szabó Lajos alaposan ismerte a pszichológiai, közgazdaságtani, matematikai elméleteket és kérdéseket, előadásai mégsem voltak szaktudományos irányultságúak. Szemináriumaiban e tudományágak eredményeit egyetemes, spekulatív világképébe ágyazva dolgozta fel, vagy abból kiindulva tette kérdésessé azok előfeltevéseit.
Igazi műfaja a diskurzus volt, ő maga relatív keveset írt, és ebben az időben már nem is nagyon publikálhatott. Értékelméleti előadásai elején álláspontját Ferdinand Ebner nyomán biblicizmusnak nevezte, mely szemben áll az olyan "mammonisztikus" társadalomszerveződésekkel, mint a kapitalizmus, a bolsevizmus vagy a klerikalizmus (“a mammon a gazdaságcentrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszer”).
Biblicizmusának egyik döntő mozzanata egyház-felfogása. Az egyház Szabó Lajos megfogalmazásában „az alkotók időfeletti szivárványszövetsége a kinyilatkoztatás fényében.” Saját biblikus alapállásának másik lényegi eleme az egységes értékelés követelménye, aminek az alapja az Én-Te-Szó viszonynak, mint a szellem alaprealitásának elismerése és kutatása.
Gondolkodói pályája nagy ívet írt le az évtizedek során. Pályafutását marxistaként kezdte a Munka-körben, azonban egy nyilvános Szovjetunió-kritikája kapcsán összekülönböztek a kör vezéregyéniségével, Kassák Lajossal, így kilépett, és néhány társával megalapította az egyszerre antibolsevista és antikapitalista oppozíciós mozgalmat.
Idővel eltávolodtak a radikálisan teóriaként és nem ideológiaként felfogott marxizmustól, és a freudizmuson, majd a klasszikus német filozófián és az orientalista filozófiai rendszereken keresztül jutottak el a misztikáig és a dialogikus gondolkodók (Ebner, Buber, Rosenzweig) alapján kifejlesztett trinitárius világfelfogásig.
1956-ban Szabó Lajos és Kotányi Attila családostul emigrált, előbb Brüsszelben, majd Düsseldorfban telepedtek le. Szabó kalligráfiákat készített, munkái kiállításokon szerepeltek, Kotányi pedig bekapcsolódott a Szituacionista Internacionálé munkájába. Szabó halála után gondolkodói életműve sokáig csak szűk körben volt ismert, az életmű gondozását a kör másik vezéregyénisége, Tábor Béla vezetésével Tábor Ádám, Surányi László, Mándy Stefánia, Kotányi Attila és Kunszt György végezte.
Gondolatainak első nyilvános publkációjára csak 1989-ben került sor, a szombathelyi Életünk folyóirat dupla különszámában. A rendszerváltás után a kör tagjainak közreműködésével megkezdődött az életmű katalogizálása és a szövegek gondozása. A magyarországi oeuvre legteljesebb áttekintését az 1999-ben megjelent Tény és titok. Szabó Lajos összegyűjtött írásai és előadásai című kötet nyújtja.
Szabó Lajos emigrációban született feljegyzései a nyolcvanas évek végén kerültek Magyarországra, az özvegy és Kunszt György jóvoltából, aki a kilencvenes évek során katalogizálta is az anyagot. Az MTA Könyvtár Kézirattárának Kunszt György által adományozott hagyaték elsősorban ezeket a jegyzetfüzeteket tartalmazza, feldolgozásuk dokumentumaival, katalóguscédulákkal, név- és tárgymutatókkal, levelekkel, tanulmányokkal együtt. Az 1948 előtt készült kéziratok a Tábor család birtokában vannak, a szerzői jog is őket illeti.