A gyűjtemény nem tudatos elhatározás eredményeként, bár nem is véletlenül jött létre. Ebben nem kis szerepet játszott az 1960-as évek hiánygazdálkodása, mivel az egykori importkorlátozásk miatt állami kereskedelmi csatornákon eleve nem kerülhettek be az angolszász zenei világ – külföldi rádióadókból vagy magánúton behozott lemezekről amúgy már valamelyest ismert – rock and roll és beat-előadóinak felvételei. Ezt az állapotot csak még inkább tartósította a hivatalos kultúrpolitika a „három T” jegyében („Tiltjuk–Tűrjük–Támogatjuk”).
Az archívum kialakulásának kezdete az 1960-as évek közepére tehető: Koszits Attila kis- és nagylemezeken, illetve magnószalagra másolva ekkortól kezdte gyűjteni a külföldi és hazai együttesek beatzenéit. Ez időben a kapcsolódó popzenei publikációkhoz is csak nehezen lehetett hozzáférni, és hiányoztak a megfelelő színvonalú szakmai anyagok, így Koszits rengeteg információból, apró mozaikokból próbálta saját adatbázisában összerakni a szükséges ismeretanyagot. Korábbi sokéves zenei tanulmányait is hasznosítva, ez időben már maga is egy beatformációban játszott, melyre jelentős hatással volt a lemezekről, magnóról ismert darabok. 1968-ban felkérték, vállaljon lemezbemutató (DJ) programokat. Akkoriban a táncos rendezvények részeként a zeneszámok között már bevett gyakorlatnak számított a beat- és rockzenéhez tartozó ismeretanyag átadása, rövid információkkal, frappáns és szórakoztató formában. A gyűjtemény bázisa tehát három tényező szerencsés összekapcsolódásából jött létre: alapja egyrészt Koszits zeneszeretete és a zenész hivatás iránti vonzalma volt – beat-, rock- és dzsesszformációk gitáros-énekeseként, illetve DJ-ként 1973-ig folytatta aktív zenei működését –, másrészt nagyban hozzájárult ehhez ismeretterjesztő, népművelői attitűdje, illetve kezdetben műkedvelő gyűjtése, gyűjtőszenvedélye is.
Mindennek sajátos színt és közösségformáló értéket a gyakorlati felhasználás adott az underground vagy alternatív kultúra szempontjából: ahogyan Koszits Attila egyre aktívabb szereplője lett mind a pécsi, mind a budapesti zenei életnek. Punk- és new wave DJ-ként többek között a Józsefvárosi Klubban, a MOM-ban, az Almássy téri Szabadidő Központban lépett fel rendszeresen. Pécsett underground/alternatív művészeti események szervezőjeként, műsorvezetőjeként, továbbá zenei szakértőként működött közre. Mindemellett zenei események dokumentálójaként, újságíró publicistáként, elemzőként és kommunikációs szakemberként (rádióriporterként, szerkesztőként) is aktívan részt vett a zenei életben. S épp ez a kettősség tette lehetővé, hogy kilépjen az egyszerű műkedvelő, zeneszerető kortárs tanú szerepéből.
Koszits Attila sokrétű tevékenységével többféle kulturális szerepet is vállalt. Egyrészt aktív részvevőként, ahogy intellektuális elkötelezettségével maga is cselekvő részese vált az eseményeknek, s ezáltal e színteret maga is aktívan formálta. Másrészt gyűjtői pozíciójához az eseményekről beszámoló újságíró-riporter tárgyilagos és empatikus nézőpontja, dokumentátori elhivatottsága is társult. Harmadrészt mindezzel párhuzamosan, ismeretátadó attitűdjével a zenei ismeretterjesztés, oktatás gyakorlatában is úttörő szerepet vállalt. Így a magán archívum bizonyos hozzáférést biztosított mások számára is az egykori közgyűjteményektől igencsak eltérő specifikumaival; amely, noha nem volt nyilvános, szakemberek mégis használták anyagait saját írásaikhoz, kutatásaikhoz. Így az underground tematikában jártas pécsi egyetemi oktató, Havasréti József is többször hivatkozott a „Pécs Underground ’80” kiállítási anyagra, illetve publikációira.[1]
Mindez azt igazolja, hogy a gyűjtemény korántsem halott, hanem élő anyag: a gyűjtő és tulajdonos továbbra is rendszeresen használja azt különféle publikációkhoz, előadásokhoz, és abba másoknak is betekintést enged.
[1]Havasréti József: Performansz a zebrán. Széljegyzet a pécsi alternatív kultúra történetéhez. In: Újratöltve. Médiakutatás és mindennapi élet. Szerk. Bódi Jenő-Maksa Gyula-Szijártó Zsolt. PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Budapest-Pécs, Gondolat Kiadó (2016) 75-89; Havasréti József: „Elszaladni késő, itt maradni kár” Kálmándy Ferenc fotográfiái és a pécsi alternatív színtér. Jelenkor 2017. november, 1214-1225
