A „Táborozók” fedőnevű forrásegyüttes sokkal inkább nyújt betekintést egy vallási csoport megfigyelésének módjába, mint magának a közösségnek az életébe, tevékenységébe. A Keresztyén gyülekezet nevű alternatív, a hivatalos egyházon kívül megszervezett, felekezeten kívüli hívőkből álló közösség az állambiztonsági vádpontokból kiinduló operatív tisztek és ügynökök olvasatában válik láthatóvá az írott és vizuális dokumentumokon keresztül. A kép azonban – nemcsak a bokrok mögül titokban fényképező tisztek felvételeinek életlensége miatt – több szempontból is homályos.
A Keresztyén Gyülekezet egy ma is létező, de rendkívül zárt közösség, melynek tagjai nem nyitottak a kutatói érdeklődésre. Povedák Kinga, a gyülekezet és a hozzá hasonló vallási közösségek kutatója beleütközött abba a nehézségbe, hogy a csoport iratokat nem bocsájt a kutatók rendelkezésére (feltéve, ha őriznek egyáltalán dokumentációt), interjút a tagok nem adnak. Ezért az állambiztonsági kútfőkön kívül egyéb forrásokra, irodalomra nem támaszkodhat a COURAGE gyűjteményleírása sem.
Az eljárás során az állambiztonsági megfigyelés, egy beépített ügynök bevetése, rendőrségi igazoltatás és kihallgatás történt. A tagok letartóztatásáról, további atrocitásokról nincs tudomásunk. Mindez ügynöki jelentések, összefoglalók, kihallgatási jegyzőkönyvek és egy jellegéből, keletkezési körülményeiből fakadóan ritkának tekinthető fotókollekció megszületéséhez vezetett, mely forráscsoport a fentiek miatt szinte az egyetlen bázisa a gyülekezetről megszerezhető ismereteinknek. A „táborozás” jelenségének megfigyelése és vizuális dokumentálása pedig az állambiztonsági munka gyakorlati megvalósulásába enged betekintést.
A közösségről készült felvételek az ÁBTL-ben őrzött fotótípusok közül az operatív fényképek kategóriájába tartoznak. Ahogy a fotókat kutató Müller Rolf történész megállapítja: „Az így készült felvételek a mai szemlélő előtt az egykor volt hétköznapok (nem beállított) spontaneitását, állandóságát mutatják, ilyen olvasatban éppenséggel leghűségesebb ábrázolások a hajdani mindennapokról. […] Az ÁBTL-ben több ezer ilyen valóság-kivágást őrzünk.”
A Zala megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági szervének III/III osztálya 1983. december 15-én nyitott dossziét a „Táborozók” fedőnevű csoportról. Az indoklás szerint tették ezt az egyesülési joggal való visszaélés vétségének alapos gyanújával, az illegális vallási tevékenységre utaló adatok bizonyítása vagy kizárása céljából. Az 1984. januári, állambiztonsági intézkedési terv szerint a bizalmas nyomozás olyan adatok megszerzésére irányult, melyek megerősítik vagy cáfolják a társadalmi veszélyesség mértékére, jellegére, módjaira, eszközeire vonatkozó előzetes információkat. Nem kis energiát szenteltek a feladatnak, a mintegy 680 oldalas dosszié súlya is szemléltetné ezt, ha az ÁBTL-ben a nagyfokú digitalizálás eredményeképpen az iratanyag egyre nagyobb hányada – így ez a dosszié is – nem számítógépen állna a kutatók rendelkezésére.
A csoport földrajzilag Zalaegerszeghez és Budapesthez kötődött, a belügy információi és a tagok tanúvallomásai alapján a már létező budapesti közösség tagjai adták az inspirációt egy zalaegerszegi családnak, akik az 1970-es évek végén megalakították a maguk helyi közösségét. A 8-10 főből álló gyülekezet élén id. Bubics Zoltán állt. Hetenként tartottak összejöveteleket, melyeket a budapestiek is látogattak havi egy alkalommal. 1983. augusztus 11-21 között a Vas megyei szajki tavaknál szerveztek táborozást, mintegy 70 fő részvételével, akik az ország több pontjáról érkeztek. A következő évben ezt megismételték, további alkalmakról az iratok nem szólnak.
Az illegális gyülekezés mellett a sajtótörvény megsértése is a vádpontok közé került. Az egyik tag, Kaczor Vilmos munkahelyén illegális vallási kiadványokat nyomtatott, melyet munkatársa, a „Rábai” fedőnevű ügynök jelentette róla, hozzátéve, hogy Kaczor ellenséges beállítottságú, a Szabad Európa Rádiót hallgatja. Az államellenes nézetek terjesztésének bizonyítása nem olvasható ki a jelentésekből, egyszer idézi „Rábai”, hogy az egyik elhangzott igehirdetésben az szerepelt, a „hatalom az Istené”, de ennek semmi folytatása nincs az iratokban.
A csoport ellen bevetett operatív módszerek hosszú lajstroma mutatja, az állambiztonságnak is akadhattak nehézségei a felderítő munka során, ezek a következők voltak: operatív meghallgatás, hálózati felderítés, operatív tiszt személyes adatgyűjtése, titkos vagy leplezett kutatás, titkos vagy leplezett előállítás, környezettanulmányozás, hivatalos és társadalmi kapcsolatok kiépítése, operatív nyilvántartás, adattárak átvizsgálása, operatív figyelés. A potenciálisan beszervezhető személyeket olyanok között keresték, akik ritkán jártak el az összejövetelekre, róluk azt feltételezték, hogy mérsékelt aktivitásuk mögött megingatható vallásos nézetek húzódnak. Úgy tűnik, nem jártak sikerrel, csak a fent említett „Rábai” jelentett, illetve az ő jelentései maradtak fenn.
A tagokról környezettanulmányt készítettek, munkahelyeiken információkat gyűjtöttek róluk. Leginkább az érdekelte a belügyi szerveket, az illető milyen vallási hovatartozású, vallását gyakorolja-e, a „szektának” tagja-e, ha igen, mi ebben a szerepe, egyházi és egyéb kapcsolatai milyenek, állt-e eljárás alatt, ha igen, miért, környezetében ismert-e vallásos tevékenysége, járt-e külföldön, hol és milyen céllal, stb. A munka nehézsége ellenére a személyi adatlapok bizonyítják, eredményes volt a hírszerzés, sok információt gyűjtöttek össze az állambiztonsági tisztek a gyülekezetről, amelyet az iratokban végig illegális vallási csoportként, szektaként határoztak meg.
Az érdeklődés középpontjában a belső viszonyok feltárása állt, azaz ki van vezetői szerepben és ez miben teljesedik ki. A tagok kapcsán többször kiemelték, majdnem mindenki értelmiségi foglalkozású, két fizikai munkás volt mindösszesen, akiket célirányosan a betöltött munkakörük miatt vették fel. Így Kaczor Vilmos nyomdászt, aki kiadványaikat állította elő és Simon Lajos fényképészt, aki többek között a táborozás alatt megtartott esküvőt is fényképezte. A tagfelvételről megállapították konkrét szervezői tevékenységet a gyülekezet nem folytat, nagyon alaposan ellenőrzik a belépni kívánókat, óvatosak és szigorúak.
A belső viszonyok mellett a külső kapcsolati háló feltárása is a feladatok között szerepelt. Ezen belül elsősorban a budapesti és zalaegerszegi csoport viszonya egymáshoz: önálló működés vagy központi irányítás jellemzi-e a zalai csoportot, fennáll-e hierarchikus viszony, irányítják-e a fővárosiak a vidékieket vagy csak gyakorlati, elvi útmutatást, tanácsokat adnak nekik? A táborozás alkalmával a gépjárművek rendszámai alapján jelentették, mely megyékből érkeztek a résztvevők. Mindebből a csoport kiterjedtségére, országos jelenlétére, szervezettségére, hatósugárára kívántak következtetni. A külföldi kiadványok kapcsán a nyugati emigrációval való összeköttetés is felmerült, de ennek nagy súlyt nem tulajdonítottak a nyomozásban. Az egyik családtag vizsgálata során a Bulányi György-féle Bokor bázisközösség neve is előkerült, ugyanis ifj. Bubics Zoltánné ellen már korábban bizalmas nyomozást folytattak a szervek, mivel aktív tagja volt a zalaegerszegi „bulányista bázisközösségnek”, amelyből kilépett, mikor Bulányi Zoltánnal összeházasodott.
Kaczor Vilmos nyomdai munkatársa „Rábai” fedőnév alatt jelentett a közösség összejöveteleiről, ahová Kaczorral hívatta meg magát, de a táborba már nem sikerült bejutnia. Az iratok tanúbizonysága szerint az ügynök maga jelentkezett a belügyi szerveknél, miután Kaczortól tudomást szerzett róla, hogy Zalaegerszegen van egy „ilyen keresztény társaság”, ami összejöveteleket tart, úgy gondolta – saját bevallása szerint –, erről érdemes az illetékeseket tájékoztatnia. Meghívatta magát azzal a felvezetéssel, hogy kis lelki vigaszra vágyik, jót tenne neki, ha meghallgatná Jézus tanítását. „Rábai” többször járt Bubicsék lakásán, jelentett az összejövetelek lefolyásáról, a közös imádkozásról, Biblia olvasásáról, zsoltáréneklésről, a résztvevőkről megszerzett adatokat (név, életkor, munkahely) buzgón továbbította tartótisztjének.
„Rábai” szerint ezen alkalmakkor a kötött részeken túl a felolvasott bibliai szövegekhez mindenki hozzátette saját gondolatait is, értelmezte a felolvasottakat. Majd a beszélgetés után elmélyülés következett, amit az ügynök így festett le: mindenki találkozik Jézussal vagy Istennel, elmondja, mi kérése, bánata, panasza van, kéri, segítse őt a következőkben is. Nagy koncentráltságot kívántak meg a résztvevőkről, míg véget nem ér a Miatyánk elmondásával az esemény, addig másról beszélgetni, de még dohányozni sem volt szabad, a „szeánsz” után azonban mód nyílt ott maradni társalogni a házigazdákkal.
Emellett az ügynök az összejövetelek mögötti célokat is igyekezett kipuhatolni, de erre minduntalan kitérő válaszokat kapott. Azt mondták a tagok, Jézus igéjének hirdetése miatt jönnek össze. „Rábai” Bubicsot kikérdezte hitük alappilléreiről is. Jelentése szerint a gyülekezet az Újszövetségen alapszik, semmilyen szent tiszteletét nem fogadják el, azt vallják, Istenhez egyetlen út vezet, ez pedig Jézus, akit bárhol meg lehet találni, emiatt felesleges templomba járni.
A résztvevők vallási buzgalma mellett félelmükről is referált. „Rábai” szerint maguk a tagok is megkérdezték Bubicstól, nem kell-e engedélyt kérni az egyháztól, vagy a világi hatóságoktól, mire ő azt felelte, ők csak Istennek tartoznak elszámolással, állam és egyház elleneset nem tesznek, ezért nincs rá szükség, hogy bárkihez hozzájárulásért folyamodjanak. E mögött az állhatott, hogy az egyik budapesti vezetőt a rendőrség kihallgatta.
Az ügynök Bubicsot idézve jelentette, hogy a táborozás megszervezése mögött a mindennapos együttlét feltételeinek megteremtése húzódott, emellett funkcióját a megyei vezetők továbbképzésében, a gyülekezet országos feladatainak, a jövőbeni elképzeléseknek, céljaiknak az egyeztetésében határozták meg. Az esemény egy esküvővel is kiegészült, ifj. Bubics Zoltán házasodott meg. 1983 júniusában a polgári esküvőre már sort kerítettek, augusztus 13-án azonban a közösség vallási szokásai szerint újra egybekeltek.
Egy augusztus 11-i jelentés még arról számolt be, „Rábai” is jelen lesz a Vas megyei táborozáson, feladatai a résztvevők kilétének megállapítása, dokumentációs anyagok, propagandakiadványok megszerzése lett volna, de végül mégsem hívták meg, ezért két operatív tiszt horgászat és nyaralás fedőtevékenységgel vett részt az akcióban.
A „Táborozók” dossziéból legalább annyit megtudhatunk az operatív megfigyelés gyakorlati lebonyolításáról, mint amennyit a megfigyelt célcsoportról. Részletes intézkedési tervek, rendszabályok mutatják be a III/III. osztály működésének belső logikáját, a megfigyelés természetét, a terepen történő munkavégzés gyakorlati nehézségeit, lehetőségeit. Az 1984 júliusában írt rendszabály az akcióban használatos kódszámokat és üzeneteket, valamint azok megfejtését tartalmazza, térképekkel és egyéb szervezéshez szükséges adatokkal együtt. Az operatív tisztek felszerelése a táborozáskor a következő kellékekből állt: fényképezőgép, távcső, filmfelvevő, szolgálati fegyver, rádió, elemlámpa, strand, horgászfelszerelés, időjárásnak megfelelő ruha.
A táborozók térhasználata sokatmondó volt a belügyi tisztek számára és következtetéseik alátámasztását szolgálta. Így az a tény, hogy a közösség sátrait a hivatalos campingben a többi ott nyaralótól elkülönülve állította fel, ez a térbeli elkülönülés, elvonulás szemükben a tiltott cselekmény leplezésére szolgált. A vezetői szerep meghatározásához az segítette hozzá a megfigyelőket, hogy az egyik budapesti tagot külön nyaralóban helyezték el. Az augusztus 15-i jelentés számokba foglalva ad képet az akcióról. A kezdetben 30, majd 70 fős létszámú csoportról 100-110 fotót készítettek az esküvőn és a kempingben. 23 kocsi rendszámát jegyezték fel. A táborozás során feltűnt személyek ellenőrzése alapos és kiterjedt adatgyűjtést igényelt, végül a vizsgált 41 személy közül 24-ről állapították meg, hogy biztosan tagjai az „illegális szektának”.
A megfigyelésen túl Szajkon a rendőrség 1984-ben be is avatkozott, igazoltatta és kihallgatta a tagokat, az így keletkezett jegyzőkönyvek is a dossziéba kerültek. Bubicséknál házkutatást tartottak, illegális kiadványokat, vallási „propagandaanyagokat” foglaltak le.
