Baksa Soós János a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a budapesti szubkultúra egyik legismertebb arca volt. Helyzetkomikumra épülő, fergeteges szociális humorát a Kex együttes énekeseként kamatoztatta különösen hatékonyan. A zenekarnak komoly értelmiségi rajongótábora alakult ki, tevékenységükre a titkosszolgálat is felfigyelt, a frontember pedig hamarosan rendőrhatósági célszeméllyé vált.
Színpadi akciói rögtönzésen alapultak, amelyek azonban hosszan rezonáltak környezetében: a Kex együttesről szóló dokumentumfilmben (Elszállt egy hajó a szélben, 1998) sokan szó szerint idézik korabeli színpadi improvizációit - közel harminc évvel később. A szórakoztatást nem korlátozta a fellépések idejére, a visszaemlékezések szerint folyamatosan akcióvá formálta a hétköznapi történéseket, bármilyen helyzetben kontaktust teremtve a jelenlévőkkel.
Társaságának vezéregyénisége volt, a magatartást médiumként aktivizáló attitűdje szabadságot árasztott magából, és ahogyan egyik régi barátja fogalmaz, ez “erkölcsös, a jó felé törekvő szabadság” volt. A hatóságok azonban pimaszságként, lázító magatartásként értelmezték megnyilvánulásait, megfigyelés alatt tartották, az intézkedő szervek nem egy esetben testi fenyítéket is alkalmaztak vele szemben.
1971 őszén Németországba távozott, Essenben és Düsseldorfban képzőművészetet tanult, majd Berlinben telepedett le. Itt először indiániskolát (“megismeri a környezetet, kontaktusba kerül és jóban van vele”), majd szamurájképzőt (“életvédelem szavakban és fizikailag”) alapított. Innentől fogva Január Herceg néven publikál.
A művészetet kozmikus technológiaként értelmezve az indiániskolában kibontakoztatott életfilozófián alapuló alkotói programot hirdetett. Korunkat az űrhajózás korának tekinti, melynek művészete minden tudást egyesít magában és a kozmosz összes létező elemével való harmóniára tanítja az emberiséget. Társadalmi státuszát művész-lelkészként határozva meg festmények, ékszerek, rajzok, szobrok, szövegek, versek, zeneművek sokaságát hozta létre.
“Váltókorban élünk, a homo sapiens időszaknak vége. Vitái már nem érdekelnek, a hadtörténeti múzeumba valók. Az új világkép összefüggő rendszer, egyenrangú szereplői a csillagok, növény- és bogárkollégáink, embertársaink... Tudomásul kell vennünk, hogy együtt üzemeltetjük az univerzumot, melynek alaphangulata a vidámság."
2012-ben életművének jelentős része (festmények és szobrok) vásárlás útján a Szent István Király Múzeum gyűjteményébe került, a nem hagyományos technológiával készített művek (hajósnaplók, zenék, diák) pedig 2016-ban Cseh András kezdeményezésére, a művész családjának közreműködésével a Cseh Tamás Archívumba kerültek, ahol megkezdődött az anyag rendszerezése, digitalizálása és interneten való közzététele.
