A gyűjtemény legfontosabb jellemzői:
A New York City-ben található iratanyagegyüttes a következőket foglalja magában:
1) közel háromszázezer oldalnyi dokumentumot, összesen körülbelül háromezer mappában, tizenhat fém fiókos szekrényben két helyen: a HHRF irodájában és a Magyar Ház pincéjében és más helyiségében,
2) hozzávetőlegesen kétezer fotót különböző dobozokban a HHRF irodájában,
3) körülbelül száz videokazettát és CD-t a HHRF irodájában – melyek dokumentálják a HHRF tevékenységét kongresszusi viták, angol és magyar nyelven adott TV interjúk, valamint a HHRF által szervezett tüntetések formájában,
4) megközelítőleg kétszáz magnófelvételt, melyek között prominens amerikai és magyar személyiségekkel készített, a szervezet által tartott tüntetések, és különböző helyszíneken tartott előadások felvételei, valamint New York-ban sugárzott rádiófelvételek, és a Szabad Európa Rádió és a Voice of America-ban adott interjúk felvételei hallhatók.
Az iratanyag együttes tartalmának ismertetése:
A gyűjtemény egyrészt a szervezet belső működését (belső levelezéseit, adománygyűjtéseit, adminisztrációval kapcsolatos dokumentumait), másrészt a különböző határon túli magyarsággal és azok jeles vezető személyiségeivel kapcsolatos háttéranyagokat dokumentálja, illetve gyűjtötte egybe. Utóbbi csoportba a szervezet munkatársai által összegyűjtött hírek, jelentések, újságcikkek, illetve más szervezetek anyagai tartoznak általános kisebbségügyi, magyar, határon túli magyar témában, amerikai kül- és kereskedelempolitika témájában, valamint ehhez kapcsolódnak román politikusok amerikai látogatásairól; és a különböző lobbitevékenységekhez felhasznált dokumentumok. Az iratanyagok harmadik nagy csoportja a szervezet tevékenységeit, így tájékoztató utakat, előadásokat, tájékoztatókat, tüntetéseket dokumentáló, valamint különböző nemzetközi szervezeteknél, az amerikai Szenátusban és Kongresszusban, a Helsinki Bizottság különböző szerveinél, és a Fehér Háznál végzett érdekvédelmi tevékenységről, továbbá más amerikai magyar, a HHRF céljait támogató amerikai politikusoknak szervezett kampányeseményekről, adománygyűjtésekről készült iratok. A Kongresszusnál végzett lobbiakciói körébe tartoznak a szervezet legsikeresebbnek mondható tevékenysége, Románia legnagyobb vámkedvezményének megvonására tett erőfeszítéseit dokumentáló iratanyagok. Ezek a képviselők megkeresésétől, tájékoztatásától kezdve, az ügy támogatásáról való meggyőzéséről, továbbá a már ügynek megnyert képviselők erőfeszítésein, illetve az üggyel kapcsolatos döntésekről és határozati javaslatokról szóló dokumentumokon keresztül, a Kongresszus ez ügyben tartott meghallgatásainak jegyzőkönyveiig, benne a szervezet munkatársai által benyújtott szóbeli tanúvallomásaiig bezárólag terjednek. E témához kapcsolódnak továbbá a levélíró kampányok iratai, amellyel a szervezet az amerikai magyarság egy jó részét mozgósította, és amely a szervezet egyik legnagyobb érdekérvényesítő erejét jelentette, valamint a HHRF által indított segélyakciók, és médiamegjelenések, sajtóközlemények is. További fontos részét képezi az irategyüttesnek a szervezet más amerikai magyar szervezetekkel folytatott kapcsolatáról szóló anyagai. A digitalizált és témakör szerint kereshető iratanyag részletes leírása itt található: https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/HHRF_ARCHIVUM_kategoriak_magyarazata2016.pdf
A gyűjtemény tartalmának érdekessége a kulturális ellenállás szemszögéből és társadalmi szerepe:
Az alapítók közül többen erdélyi és felvidéki magyar felmenőkkel rendelkeztek, amelynek köszönhetően kapcsolatba kerülhettek azokkal a szervezetekkel, amelyek a második világháború óta próbálták ellátni az erdélyi magyarság képviseletét (így az Amerikai Erdélyi Szövetség képviselőivel és vezetőjével, és más amerikai magyar közösség szervezőkkel). Ily módon már igen fiatalon, a szervezet megalakulása előtt találkozhattak az erdélyi magyarság jeles képviselőivel (így Kányádi Sándorral, Farkas Árpáddal, Sütő Andrással), akiknek az idősebb generáció tagjai amerikai körutakat szerveztek. Később saját maguk különböző módokon igyekezték ezeket a szálakat fenntartani az erdélyi magyarság vezető rétegének és ellenzéki képviselőinek olyan jeles alakjaival, mint pl. Király Károly, Tőkés László, Szőcs Géza, és az Ellenpontok c. 1981-82-ben megjelent szamizdat folyóirat egyik szerzőjével, és hiteles forrásokat szerezni az erdélyi magyarság helyzetéről a magyar demokratikus ellenzék tagjain és erdélyi magyar informátorokon, valamint személyes utakon, továbbá ismerősök, rokonok úti beszámolóin keresztül.
A HHRF rendszeresen szervezett nyilvános tüntetéseket Egyesült Államok szerte: megalapításakor Románia new york-i ENSZ missziójának székháza előtt 1976-ban, Carter elnök megválasztásakor 1977 elején, Ceauşescu romániai elnök utolsó Egyesült Államokba tett látogatása alkalmával 1978-ban, és bármilyen, az erdélyi magyarságot ért diszkriminatív intézkedések idején. Különleges figyelmet kapott a román rezsim ún. „szisztematizációs terve”, több ezer – köztük sok Erdély magyarlakta területein található – falvat érintő rombolási kísérlete, melyet a román párt vezetősége 1988 elején indított el. Emellett rendszeres tanúvallomásokat adtak a Szenátus és a Kongresszus különböző albizottságai előtt, mellyel az volt a céljuk, hogy elérjék Románia különleges kereskedelmi kedvezményének, ún. MFN-státusának, a Legnagyobb Vámkedvezmény Elvének eltörlését, az erdélyi magyarság és más erdélyi kisebbségek emberi jogainak eltiprására hivatkozva. Mindezen tevékenységeknek köszönhetően a román titkosszolgálat figyelemmel kísérte a szervezetet nem csak Romániában, hanem az Egyesült Államokban is.
Az 1980-as években egy jól szervezett titkos hírszolgálatot fejlesztett ki Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania – HTP) néven, együttműködésben a magyar demokratikus ellenzék egy képviselőjével (Ara-Kovács Attilával). Az információs központot előbb Budapesten állították fel, majd a központAra-Kovács emigrációja után Bécsbe, Ausztriába került. Az EMH a romániai magyarság közösségről kiterjedt önkéntesekből álló titkos hálózatán keresztül gyűjtött össze, majd faxon továbbított minden információt a HHRF new york-i irodájába. A híreket egymástól függetlenül működő, egyetemista diákokból álló laza hálózat gyűjtötte, majd begyűjtésük után azok megbízhatóságának alapos vizsgálata után angolra fordították, végül egyesült államokbeli és nemzetközi sajtóorgánumokban tették közzé. A HHRF emellett segédkezett az „Ellenpontok” c. szamizdat kiadvány másolatainak titokban történő Nyugatra juttatásában. Az 1980-as évek végén a HHRF tagjai rendszeresen szerveztek élelmiszer adományokat, gyógyszer adomány kampányokat Romániába, 1989 elején pedig közismert, hogy a HHRF segített egy erdélyi magyar disszidens vezetővel, Tőkés László református püspökkel Temesváron készült interjút Magyarországra, majd Nyugatra juttatni. 1989 nyarán az interjú a magyar állami televízióba adásba került, melyet Románia nyugati oldalán is fogni tudtak, melynek nagy jelentősége volt a helyi lakosságra, és hozzájárult az 1989-es romániai forradalom kirobbantásához.
A nyolcvanas években a HHRF tagjai részt vettek mind a tizenegy multilaterális Helsinki utókonferencián, ahol szintén felhívták a figyelmet az erdélyi magyarság helyzetére. Újságírói igazolvánnyal rendelkezve a HHRF aktivistáinak lehetősége volt arra, hogy diplomatákat és akadémikusokat elsőkézből lásson el információkkal, így hívva fel figyelmet a román kormányzat emberi és kisebbségi jogsértéseire. Az első két utókonferencián, Belgrádban és Madridban a HHRF külön kötetet jelentetett meg a témában, amelyeket a résztvevők között terjesztettek.
A HHRF aktivistái nem csupán a magyar kisebbségi közösségek érdekérvényesítését látták el, hanem rendszeres találkozókat és tájékoztatókat szerveztek külföldi delegációk és a magyar demokratikus ellenzék között.
