Bárdosi József 1987 elején kezdett dolgozni művészettörténészként az akkor még Vak Bottyán névre hallgató váci múzeumban. Felmérve az ott található műtárgyállományt elhatározta, hogy új alapokra helyezi a gyűjtőmunkát. A létrehozandó gyűjtemény karakterét a korábban - meglehetősen esetlegesen - gyűjtött anyagból válogatott darabokra, valamint saját kutatásaira alapozta, melynek során feltérképezte az általa másodlagos mimézisnek nevezett, fotó alapján festett, vagy más közvetett forrásokat felhasználó, a társadalmi viszonyokra reflektáló figuratív festészet hatvanas évektől kezdődően kialakult különböző irányzatait. A szürnaturalizmus, hiperrealizmus, pop, neomanierizmus irányzataihoz kapcsolódó művek a fotószerű ábrázolás maszkja mögött fogalmaztak meg kritikai gondolatokat, melyek a festésmódban és/vagy a témaválasztásban nyilvánulnak meg. A gyűjtés irányának meghatározása során szerepet játszott a nyolcvanas években domináns, posztmodern Új festészettel szemben álló alternatíva felmutatásának igénye is, ami a muzeológus szakmai meggyőződése szerint elvtelen esztétizálásnak tekinthető a korábbi időszak neoavantgarde művészetéhez képest. Hangsúlyos szempont volt, hogy a kollekcióba kerülő művek reflektáljanak az 1960 és 89 közötti időszak társadalmi valóságára.