Kálmándy Ferenc (Kálmándy Pap Ferenc) magánarchívuma, 1978-tól tartalmazza fotóművészeti, illetve fotóriporteri munkásságának dokumentumait. Kálmándy 1976 és 1979 kötött a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa (kiállításrendező), majd 1979 és 1982 között a Pécsi Galéria dolgozója (mint kiállításrendező. 1982 és 2012 között a Magyar Távirati Iroda fotóriportere.
A fotóanyag történeti jelentőségét annak köszönheti, hogy (részben) olyan zenekarok, előadók tevékenységét örökíti meg, melyek a kommunista kultúrpolitika diktatórikus működése miatt nem tudtak lemezfelvételhez jutni, és se a rádióban, se a televízióban nem szerepelhettek. Ugyanezért értékes Kálmándy archív, részben máig kiadatlan koncertanyagokat tartalmazó kazettagyűjteménye is.
Kálmándy Ferenc 1979 és 1982 között a Pinczehelyi Sándor által igazgatott Pécsi Galéria kiállításrendezőjeként dolgozott. A Galéria meghatározó hátteret nyújtott tevékenységéhez, egyrészt a munkatársairól készített portréfelvételek alkották focusos munkásságának egyik jellegzetes vonulatát, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Pécsi Galéria (egészen a kilencvenes évek közepéig) a pécsi underground/alternatív élet egyik meghatározó centrumának is számított. A kiállításrendező („installátor”) műhely tagjai közül többen játszottak pécsi újhullámos zenekarokban, valamint ezek a zenekarok igen gyakran, vagy önálló műsor keretében, vagy kiállítások megnyitóin a Galériában léptek fel. „A széchenyi téri Pécsi Galéria pincéjében próbáltunk, ezt nem tudom, miként sikerült elintéznie Pinczehelyi Sándor galériavezetőnek. néha lejött a rendőrség is, de nem voltak különösebb balhék. Persze azért előfordultak bulik, hangoskodások, üvegtörések, meg hasonlók. a pince nem csak próbateremnek szolgált, hanem elkezdett valamiféle underground klubélet is kialakulni, egyre több vendég jött. az egyik gyakorlás után valaki mondta is, hogy ez már nem is próba, hanem koncert volt, mert több vendég jött, mint a zenekar tagjai” – idézte fel az akkori körülményeket Wéber Kristóf zeneszerző.
A magyar underground/alternatív zenei színterek történetének fontos részét képezi a jelenségkör iránt érdeklődő, vagy a folyamatokban résztvevőként érdekelt fotográfusok munkássága. A szubkulturális színtereket megörökítő fotográfusok attitűdjei a téma iránt nem voltak egyformák. Egyik paradigmaként említhetjük a hivatásos fotóriporter Urbán Tamás munkásságát, aki az Ifjúsági Magazin tudósítójaként készített felvételeket a magyar rock történetének eseményeiről, zenei fesztiválokról, de a közönség tagjairól is. Urbán egyrészt empátiával, másrészt a hivatásos riporter rámenős célratörőségével végezte munkáját – nyilvánvalóan nem tekintette magát az általa megörökített szubkulturális színterek tagjának, vagy képviselőjének. Másféle paradigmát képviselt az eredetileg jogász végzettségű Kőbányai János író-szociográfus, aki a Fölöspéldány csoport tagjaként elsősorban a Beatrice együttes rajongóiból verbuválódó korai magyar punk („csöves”) szubkultúra mindennapjait dokumentálta a szociofotózás eszközeivel.
A harmadik lehetséges paradigma képviselőjeként Vető János említhető, aki egyrészt a korszakra jellemző neoavantgárd fotográfiai törekvéseket testesítette meg, ugyanakkor a budapesti underground/alternatív színtér dokumentátoraként, illetve – többek között a Trabant együttes tagjaként – formálójaként is tevékenykedett. A riporter tárgyilagos látásmódja, a képviseleti szerep elkötelezettsége, valamint a műalkotások létrehozására irányuló esztétikai törekvések hármassága alkotja az itt figyelembe veendő fotográfiai mezőt.
E három fotográfusi oeuvre által felvázolt mezőt alapul véve Kálmándy Ferenc pécsi fotográfus pozíciója leginkább Vetőéhez áll a legközelebb. Kálmándy a világot szenvedélyesen fényképező ember mindennapi elfoglaltságaként, hivatásos fotóriporterként, illetve az avantgárd hagyományokhoz (is) vonzódó Focus fotográfuscsoport tagjaként dokumentálta-formálta azt a közeget, melynek a pécsi alternatív kulturális színtér, a nyolcvanas évek „new wave” popzenéje, illetve – bizonyos vonatkozásaiban – a Focus csoport munkássága egyaránt része volt.
A gyűjtemény mind fotótörténeti, mind zenetörténeti, mind divat- és designtörténeti szempontból jelentős. Kálmándy fényképei munkásságának kezdeteitől (1978) számítva a rendszerváltásig (1989-1990) dokumentálják a magyar ifjúsági kultúra, underground popzenei kultúra, valamint a fiatal értelmiség art world köreiben végbement változásokat, a punk és a new vave zenei, valamint poszt-avantgárd művészeti irányzatok külsőségeinek, látványos design-elemeinek integrálódását a mindennapi élet közegébe. Magyarországi underground/alternatív popzenei kultúra működését rögzítő fényképfelvételei (koncertfelvételelek, portrék) különösen értékes részei a nyolcvanas évek kulturális örökségének.
