Csapody Tamás (1960-) magángyűjteménye a kötelező katonai szolgálat megtagadásának forrásait tartalmazza. Elkötelezett pacifistaként, a Bokor bázisközösség tagjaként ismerte meg az erőszakmentesség elméletét. Személyes kapcsolatokon keresztül, a kötelező szolgálat eltörlése, a bebörtönzött szolgálatmegtagadók szabadon bocsátása érdekében indított akciók résztvevőjeként a téma egyetemista kora óta jelen volt életében.
Motivációjáról Csapody Tamás azt mondta a vele készített interjúban, hogy a kezdetektől úgy gondolta, akkor szolgálja az ügyet, ha dokumentálja is: ha az érveit alá tudja hiteles forrásokkal, adatokkal támasztani. Emellett nagyon érdekelte is, kutatási szempontból, hogyan lehet e problémakört megjeleníteni. Vizsgálódása egy Soros-ösztöndíj segítségével kezdődött, majd Eötvös-ösztöndíjat kapott a Művelődésügyi Minisztériumtól. A szolgálatmegtagadás politikatörténete, az elméleti, teológiai vonatkozások, a nemzetközi kitekintés állt érdeklődése középpontjában. Tehát a kutatás, dokumentálás igénye hívta életre a magángyűjteményt, valamint az ügy szélesebb közönség elé tárása is a célok között szerepelt. Csapody Tamás az Alba Kör szóvivőjeként szerepelt rádiós, televíziós műsorokban, sőt maga is elkészített egy amatőr filmet, melynek alapját a szolgálatmegtagadó személyekkel készült interjúk jelentették.
A lelkiismereti okból történő katonai szolgálatmegtagadás (conscience objector, CO) az állam egyik főhatalmi jogosultságát kérdőjelezte meg. A Magyar Népköztársaság alkotmánya a haza védelmét minden magyar állampolgár kötelességeként deklarálta, az 1976-os honvédelmi törvény pedig kifejtette ennek részleteit. Az 1970-es évek végén az első szolgálatmegtagadók Kiszely Károly, a Regnum Marianum bázisközösség tagja és dr. Merza József, a Bokor bázisközösség tagja voltak. Mivel az első katonai szolgálatmegtagadók katolikusként, kisközösségi tagként hozták meg döntésüket, ezzel összefüggésben a pártállam részéről a bázisközösségekre is nagyobb figyelem terelődött. A Bokor hadseregellenes magatartása mögött összetett indíték állt, e magatartás kifejezte számukra az állam mindenekfeletti jogosultságának, a háborúzásnak, az erőszaknak, a parancsuralmi, hierarchizált szervezetnek az elutasítását. Az 1970-es évek közepétől 33 katolikus (ebből 32 Bokor-tag) tagadta meg a katonai szolgálatot és mintegy 150-en követtek el a honvédelmi kötelezettséggel összefüggő más szabálysértést.
Csapody Tamás soproni származású, az 1970-es évek végén ismerkedett meg az ekkor egyetemistaként itt tartózkodó Simonyi Bélával. Simonyi a Bokor mozgalom tagja volt, maga is 10-12 fős kisközösséget épített. E kis körök jellemzően magánlakásokban tartott összejöveteleiken a Biblia, Bulányi György írásai kapcsán osztották meg gondolataikat. Csapody Tamás is csatlakozott a közösséghez, először tagként, majd közösségszervezőként is tevékenykedett.
Gimnáziumi tanulmányai befejezése után két alkalommal nem sikerült felvételt nyernie a szegedi jogi karra, harmadszorra Budapestre jelentkezett. Időközben értesült arról, hogy Simonyi Béla illetve Merza József is megtagadta a kötelező katonai szolgálatot és a baracskai börtönbe kerültek. A szintén behívót kapott Csapody Tamás ekkor nagy dilemma elé került: választania kellett, elkezdi az egyetemet, amelyre 3 éve készült, vagy pedig megtagadja a sorkatonai szolgálatot és maga is börtönbe kerül. Utóbbi esetben minden bizonnyal lemondhatott volna az egyetemi tanulmányairól. Végül előbbi mellett döntött, úgy érezte, akkori érettsége tudatában ezt az utat kellett választania, ami a Bokor elveivel is egyezett, hiszen Bulányi tanításában is szerepelt, hogy a börtönt annak szabad csak vállalnia, aki elég érett rá és meg tud birkózni ezzel az élethelyzettel.
Sorkatonaként Kalocsára került, ahol 11 hónapot töltött el. Meghatározó tapasztalatokat szerzett, ami nagyon hasznosnak bizonyult a későbbi mozgalmár, aktivista működése alatt. A vitahelyzetekben, mikor érvelni kellett a kötelező szolgálat eltörlése mellett, neki nem vethették a szemére, hogy úgy beszél valami ellen, hogy arról semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik. „Tudom, hogy mi az, hogy katonaság, tudom, hogy mi az, hogy militarizmus, tudom, hogy mi az, hogy szocialista hadsereg, bőrömön, testemen, lelkemen éreztem. A későbbi pacifista, mozgalmi tevékenységem és meggyőzősédem szempontjából ez nagyon fontos volt, hogy belülről lássam ezt a szervezetet.” – mondta a 2017-ben vele készített interjúban.
A sors fintora, hogy egyetemistaként Csapody a kriminológiai Tudományos Diákkör által szervezett tanulmányutak keretében több börtönbe is ellátogatott, az egyik ilyen szervezett börtönlátogatás célpontja pedig éppen Baracska volt, ahol Simonyi Bélával és más bebörtönzött Bokor-tagokkal is találkozott. Megrendítő élményként emlékszik vissza erre.
Az 1980-as évektől a szolgálatmegtagadás témája és eszménye különböző formában, de folyamatosan jelen volt életében. Más katonai szolgálatmegtagadókkal is ápolt kapcsolatot. Egyik barátja, Orbán Péter gyógypedagógus, a budapesti Bokor közösség vezetője a szolgálatmegtagadásért a Kozma utcai börtönbe került, Csapody hivatalos kapcsolattartója volt, több mint 3 évig leveleztek. Merza Józsefhez 2017. decemberi beszélgetésünk idejében is mély barátság fűzte. Fontos volt számára és a katonai szolgálatmegtagadók számára is Kiszely Károly személye, aki a Regnum Marianum közösség tagjaként először került börtönbe és adta át tapasztalatait későbbi sorstársainak. Elmondása szerint rengeteget tanultak tőle arról, keresztény emberként milyen magatartást kell ebben a helyzetben tanúsítani. Továbbá Csapody mellett a Bibó István Szakkollégium más tagjai is jelen voltak a Bokor közösségben, ez is kapcsolódási pontot jelentett.
A jogi egyetem elvégzése után szociológia szakra iratkozott, 1987-ben kapta meg a behívóját, a szolgálatot Csapody Tamás ekkor megtagadta, de közben levelezésbe kezdett az illetékes szervekkel, melyben próbált érvelni álláspontja mellett, kifejtve, hogy a polgári szolgálatot vállalja, ha arra lehetőséget adnak neki. Valószínűleg a beadványainak köszönhetően büntetés helyett halasztást kapott, mikor pedig újra be kellett volna vonulnia, addigra bevezették a polgári szolgálatot, amit teljesítette is 11 hónapon át.
A következő fordulópont szintén az 1980-as évek derekán következett be, az ellenzék soraiban megindult a mozgolódás. Csapody Merza Józseffel a Bokor nem választott képviselőiként vett részt a demokratikus ellenzék találkozóin. A Szabad Kezdeményezések Hálózata összejövetelein is ott voltak Kenedi János lakásában, e tapasztalatok, a meghallgatott beszélgetések azért voltak Csapody számára fontosak, mert ezeken keresztül érzékelte, hogy „nyithatók az ajtók”. Kezdték ők is saját ügyükben a kapukat döngetni, ebből nőtt ki későbbi aktivitásuk. A szolgálatmegtagadás ügye a demokratikus jogokért küzdő csoportok látókörébe került. A szolgálatmegtagadók helyzetével rendszeresen foglalkozott a szintén szamizdatban megjelenő Beszélő is.
Tárgyaltak, beadványokat írtak. Az egyéni ellenállás az 1980-as évek elején mozgalmi szintre emelkedett: 1982-ben engedély nélkül megalakult a Dialógus békemozgalom, amelynek programjában szerepelt a katonai szolgálat helyett teljesítendő békeszolgálat bevezetése, a következő évben azonban a hatalom ellehetetlenítette a Dialógus működését. Következő lépésként 1988-ban a Bibó István Szakkollégiumban szociológusok, történészek, jogászok alkotta szellemi kör tagjaiból, jogász szakkollégistákból, volt katonaiszolgálat-megtagadókból megalakult a Kelet-Nyugat-Párbeszéd Hálózat Kör. A kör az Európai Nukleáris Leszerelési Mozgalom (END) nemzetközi hálózatának független sejtjeként jött létre és működött 1988/89-es megszűnéséig. A Bokor szolgálatmegtagadói 1988 őszén tiltakozó demonstrációt szerveztek Budapesten, a parlament elnökének átnyújtott petíciójukban az alternatív szolgálat bevezetését kérték. Az erről szóló döntést végül 1989 márciusában hozta meg az Országgyűlés.
Majd a rendszerváltás után, 1991-ben az ügyet magukénak érző aktivisták megalakították az Alba Kört, melynek eszmeisége a Bokor szolgálatmegtagadóinak kiállásában és a fent említett szervek tevékenységében gyökerezett. A kitűzött cél a kötelező fegyveres szolgálat eltörlése, a börtönben lévők szabadon bocsájtása, illetve amíg ez meg nem valósul, addig körülményeinek javítása volt. Utóbbi kapcsán elérték például, hogy engedélyezték számukra a Biblia olvasását. Továbbá tiltakoztak a zárt tárgyalások ellen, ahol katonai bírók hoztak az ítéleteket. E mögé a demokratikus ellenzék is felvonult, hisz alapvető demokratikus jogokat is sértett az eljárás. Az Alba Kör eszmeisége és cselekvési köre a pacifizmus széles skáláját lefedte. Csapody mindeközben igyekezett a nyilvánosság felé is fordulni, kapcsolatot keresett az újságírókkal, emellett a Magyar Nemzetben, Magyar Hírlapban megjelentek saját írásai is.
Az Alba Kör érdemi tevékenysége 2000 körül fejeződött be, az eredetileg kitűzött mozgalmi célok elhaltak vagy nem valósultak meg: 1997-ben Magyarország csatlakozott a NATO-hoz, 2005-ben az általános hadkötelezettséget eltörölték. Ezzel párhuzamosan 1993-tól létezett még a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája, Csapody ezzel a szervezettel is kapcsolatban állt. Interjújában kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét, e szerint egy pacifista szervezetnek minden időben lett volna és lenne ma is létjogosultsága, hiszen a militarizmus, az erőszak a hétköznapokban, kormányzati szinten a katonai költségvetés mind ezt indokolja.
