1948 és 1963 között a szociológia, mint önálló tudományág nem létezhetett Magyarországon, az 1956 előtti pártvezetés egyszerűen “burzsoá áltudománynak” minősítette azt. Csak 1963 márciusában alakulhatott meg a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja (1971-től Szociológiai Intézete). A csoportot Hegedűs András vezette, aki 1955 és 1956 között miniszterelnök volt, de az 1956-os forradalom után jelentős szellemi fejlődésen esett át, s a politikát véglegesen elhagyta a tudományos munkáért. A Szociológiai Kutatócsoport általa irányított vizsgálatai (társadalmi rétegződés, a bürokrácia problémái, elidegenedés a szocialista társadalomban stb.) rávilágítottak a rendszer belső ellentmondásaira. Úgy tűnt, hogy a szociológia jó eszköz lehet arra, hogy az értelmiségiek megkérdőjelezzenek bizonyos marxista-leninista ideológiai tételeket is. Emellett Hegedűs, és a csoport több tagja (Márkus Mária, Heller Ágnes stb.) tiltakoztak 1968 augusztusában Csehszlovákia megszállása ellen, így Hegedűst elmozdították vezető beosztásából, és 1973-ban az MSZMP-ből is kizárták. Hegedűs mellett a “kritikai szociológia” másik hazai megalapítójának Kemény Istvánt tekinthetjük, aki 1969 és 1972 között vizsgálatokat végzett a szegények, a munkások a cigány lakosság és az állami gazdaságok vezetői körében. Keményt 1971-ben elbocsátották az Intézetből, ezután magánlakásokban szemináriumokat szervezett. A “Kemény-iskola” meghatározó szerepet játszott a magyar demokratikus ellenzék megalakulásában is, különösen Kemény 1977-es emigrálását követően. A Szociológiai Intézet másik jelentős tagja, Szelényi Iván írásaiban megkérdőjelezte a munkásosztály vezető szerepének dogmáját, így őt is elbocsátották, és 1975 májusában családjával együtt emigrációba kényszerítették. Ezek az események az 1973-ban indult konzervatív ideológiai kampány részét képezték, melyet a konzervatív kommunista politikusok hatására indított a vezetés a “revizionistának” bélyegzett filozófusok és szociológusok ellen.
A konzervatív fordulat után a Szociológiai Intézet elvesztette vezető szerepét a hazai szociológiai életben. Kulcsár Kálmán, az új igazgató meghirdette a “depolitizált,” “professzionális” szociológiát a “kritikai szociológiával” szemben. A “renitens” tudósok elleni kampány többeket arra sarkallt, hogy politikailag kevésbé konfrontatív kutatásokba kezdjenek (pl. Ferge Zsuzsa, Losonczi Ágnes stb.), míg mások inkább az ideológiailag semlegesebb empirikus-statisztikai kutatások felé tájékozódtak (pl. Cseh-Szombathy László stb.). A diktatúra végéig azonban a szociológia krízisbe került, emiatt lehanyatlott az elméleti munka.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Levéltára 1986-ban vette át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének iratait. Addigra értek meg ugyanis a feltételei az iratanyag átvételének: a levéltár Törökbálinton külső raktárat kapott, ahol sokkal több hely volt a dokumentumoknak, emellett akkor még lehetőség volt foglalkoztatni egy olyan munkatársat, aki az MTA-hoz tartozó intézetek iratait átnézte és megszerezte a levéltár számára. A gyűjteményt a VIII. fondcsoportban (Akadémiai intézetek), azon belül a 223. őrzési egységben helyezték el. Az iratanyag teljes feltárása még nem történt meg, de raktári jegyzék alapján szabadon kutatható a levéltár rendes nyitvatartási idejében.
