A Duna Kör nevű civilszervezet 1984. augusztus 1-jén alakult meg Vargha János biológus vezetésével, hogy szamizdat kiadványokkal, nyilvános vitákkal, tiltakozással próbálja megakadályozni a magyar kormány egyik nagyberuházását, a Nagymaros mellé tervezett gát felépítését. (Öt évvel később, az 1989-es egyesülési és gyülekezési törvény alapján a Pilvax kávéházban lett hivatalos szervezet.) 1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia államközi szerződést kötött egymással, hogy közösen felépítik a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert (hivatalos nevén Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszert) a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának hasznosítására (a cél energiatermelés, hajózhatóság biztosítása, árvízvédelem és területfejlesztés volt). A Magyar Tudományos Akadémia 1983 decemberében a várható környezeti és gazdasági károk miatt az állami nagyberuházás ellen foglalt állást, ennek ellenére 1984-ben mégis megindult az építkezés. A terveket, és a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos anyagokat titkosították. A Duna Kör tagjai azzal érveltek, hogy a gát ökológiai katasztrófát idézhet elő, tönkreteheti Közép-Európa legnagyobb, folyamatosan megújuló ivóvízbázisát és több ezer magyar embert kényszeríthet arra, hogy elhagyja ősei földjét mindkét országban. A Kör tevékenysége és a gazdasági problémák miatt a magyar fél 1985-ben leállította az építkezést, de hamarosan felmerült, hogy folytatják a beruházást. 1985-ben alternatív Nobel-díjjal tüntették ki a Duna Kört, ez hozzájárult ahhoz, hogy a magyar ellenzék környezetvédő jelölteket is indított az 1985-ös magyarországi választásokon. Közben a lakosság mind nagyobb hányadát kezdte érdekelni, mi épül a Dunakanyarban és Szigetközben. A Duna Kör főleg elmondások alapján összegyűjtött anyagokból próbálta megismerni a tikot, de az is előfordult, hogy egy-egy építő, név nélkül, besétált egy aktatáskával a Duna Körbe.
Léteztek más, Dunát védeni próbáló csoportok is. Akik nem kívántak csatlakozni a Duna Körhöz, azok általában a Duna Mozgalomban tevékenykedtek. A Kör – más környezetvédő csoportokkal együtt – a magyar vezetés 1985. augusztus 15-i, a vízlépcsőrendszer fölépítését megerősítő nyilatkozata után fokozta tevékenységét. A Kör 1986 januárjában tiltakozó beadványt küldött az Elnöki Tanácshoz, ebben nyílt vitát és népszavazást kértek a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban. Mivel a magyar kormány döntését befolyásolta a projekt folytatásához adott 8 milliárd schillinges osztrák hitel, ezért a Duna Kör 1986. január 16-án nemzetközi sajtótájékoztatót szervezett osztrák és nyugatnémet zöldek részvételével, hogy tájékoztassák Ausztria közvéleményét is a gát várható káros hatásairól. 1986. február 8-ra a környezetvédők a Margitszigetre terveztek demonstrációt, de a hatóságok fellépése miatt ezt lemondták. 1988. április 24-én a Duna Kör tiltakozó felvonulást tartott Visegrád és Esztergom között. 1988. szeptember 2. és 4. között a Kör kezdeményezésére létrejött Duna Konferencia tudományos kritikát fogalmazott meg a vízlépcsőrendszerről, szeptember 12-én a magyar Parlament épülete előtt tízezrek tüntettek a vízlépcső ellen. Az Országgyűlés 1988 októberében mégis megszavazta a projekt folytatását. Újabb tüntetések, és népszavazási kezdeményezések után a kormány végül 1989. május 13-án felfüggesztette a nagymarosi építkezést, később a Dunakilitinél zajló munkálatokat is leállították. 1992 májusában Magyarország felbontotta a szerződést a csehszlovák féllel.
Droppa György, a Duna Kör ügyvivője hivatali kötelességből és a jövőbeni kutatásokat segítendő tudatosan gyűjtötte a szervezet iratait. Vargha János Bocskai út 31. alatti, korábbi lakásánál, illetve ugyanott, a Duna Kör által bérelt korábbi házmesterlakásban is számos dokumentum volt, de 1991-ben a rendszerváltás után, volt egy olyan félév, melyben a Kör ügyvitelének nem volt valódi gazdája. Akkor a dokumentumok nagyobb részét elégették. A házat tatarozták, és a korábbi házmesterlakás más funkciót kapott, az építők az udvaron szakadó esőben az irattárból gyújtottak tüzet a szurkoshordó fűtésére. A lángokból az iratoknak csak kisebb részét sikerült megmenteni. Droppa gyűjteménye Horváth András levéltáros segítségével 2010-ben került Budapest Főváros Levéltárába. Az anyag egy részét Droppa György és a Duna Kör adományozta a levéltárnak, másik részét pedig megvásárolta a közgyűjtemény. Az anyag folyamatos rendezés és digitalizálás alatt áll, mely előreláthatóan 2019 előtt nem fog befejeződni. Nyilvános segédlet egyelőre nem készült az anyaghoz, egyelőre nem kutatható.