COURAGE

gyűjtemények hálózata

A punk

A punk egy zenei mozgalom és egy szubkultúra elnevezése (szubkultúra: a társadalmi többség kultúrájától eltérő kultúra). 1975–76 körül született meg Londonban és New Yorkban, ekkor kezdte meg működését a brit Sex Pistols, az amerikai Ramones, vagy a „punkzene keresztanyja”, Patti Smith, aki nagy hatással volt a közép-európai punkra. A zene és a hozzá kapcsolódó életérzés elsősorban a gazdasági válságtól és a munkanélküliségtől sújtott, elégedetlen fiatalok körében lett népszerű, akik az intézményesült társadalmi, kulturális és zenei normák ellen akartak fellépni. A mozgalom elutasította a populáris kultúrát, a konzervativizmust, a hippizmust, és az anarchisztikus társadalmi berendezkedést hirdette. Jellemzői a düh, a nonkonformista gondolkodásmód, a felforgató attitűd, a kihívó öltözködés: zenei sajátosságai közé tartoznak az egyszerű szerkezeti megoldások és az agresszív színpadi viselkedés.

Punk a szocialista országokban

A mozgalom az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején a szocialista államhatalom minden elővigyázatossága ellenére a kelet-közép-európai országokba is beszivárgott. A punkgeneráció már a szocialista rendszerbe született, kereteit természetesnek tekintette, ugyanakkor a múltat illetően konok szülői hallgatással találta szemben magát, ami fokozta kíváncsiságát. A punk fiatalok szét akarták feszíteni a kereteket: elutasították az idősebbek apolitikus viselkedését, a polgári engedelmességet, az állami kontrollt, és egy másfajta élet lehetőségét keresték. Összetartást reprezentáló, provokatív öltözködésük gyakran a nyugati trendet követte: szakadt öltözéket, kopott bőrdzsekit, gyakran színes kakastaréj-hajat és bakancsot viseltek, egyik jellegzetes testékszerük pedig a biztosítótű volt.

A hatalom kezdettől a „nyugati huliganizmus” veszélyét látta a jelenségben. A mozgalmat különböző eszközökkel igyekezett féken tartani: lejárató sajtókampányokat folytatott az együttesek és rajongóik ellen, rendőri erődemonstrációkat tartott, a koncerteket az állambiztonság megfigyelte, vagy besúgókat épített a zenekarok közvetlen környezetébe. Ha a rendfenntartók szükségesnek ítélték, a fellépéseket leállították, a nézőket vagy az együttesek tagjait letartóztatták, szélsőséges esetekben bírósági tárgyalásokat kezdeményeztek ellenük, aminek akár börtönbüntetés is lehetett a vége. A provokatív módon öltözködő fiatalok állandó vegzálásnak voltak kitéve az utcán, az iskolában, lépten-nyomon igazoltatták őket, a továbbtanulásuk és a munkavállalásuk is veszélyben volt.

Zenekarok

Bár a nyolcvanas évek politikai légkörét Közép- és Kelet-Európában általános enyhülés jellemezte, a punkegyüttesek a mozgalom lázadó attitűdje miatt folyamatos retorzióknak voltak kitéve. Lengyelországban 1978-ban alakultak az első zenekarok: Varsóban a The Boors, a Kryzys, a Tilt, az ún. Hármasvárosban (Gdańsk, Sopot, Gdynia) a Deadlock, a Speedboats, Wrocławban pedig a Poerocks. A lengyel punk kezdetben szoros kapcsolatban állt a neoavantgárd művészeti körökkel, a diákklubokkal és a művészeti galériákkal, a politika kevésbé foglalkoztatta. A punk az 1980-as évek elejétől, a szükségállapot kihirdetése után vált tömegmozgalommá Lengyelországban, a hatalom növekvő kontrollja elől több úttörő alkotó is külföldre emigrált, a Brygada Kryzys működését pedig a névhasználat miatt betiltották. A csehszlovák FPB zenekar ezt úgy tudta elkerülni, hogy számos különböző néven lépett fel, s ezzel összezavarta az őket folyamatosan szemmel tartó titkosrendőrséget.

Michael Boehlke

Az NDK-ban a hatalom kiemelten kezelte a „punkkérdést”. A Stasi (a keletnémet titkosrendőrség) a zenészeket rendszeresen megfigyelte, kihallgatásra vitte, besúgókat épített be közéjük. Az 1980-ban alakult Planlos (jelentése: Terv nélkül) volt az NDK egyik első punkzenekara, a frontember, Michael Boehlke később interjúkban számolt be az állandó rendőri zaklatásról. 1981-ben alakult a Schleim-Keim, amely – más zenészekkel közösen – közreműködött az első NDK punkalbum, a DDR von unten (GDR from below, 1983) felvételein. A lemezt sikerült kijuttatni az NSZK-ba, ahol nagy sikert aratott, hazájában azonban csak másolt kazettákon terjedhetett. A Stasi a gyártási folyamatról mindvégig tudott, de csak az album elkészülte után avatkozott be az események menetébe. A Schleim-Keim tagjait, Klaus és Dieter Ehrlichet letartóztatták, Dimitri Hegemann-nak pedig megtiltották, hogy elhagyja az NDK területét.

A rendszer az 1983-ban alakult L’Attentatot sem kímélte. Az NDK zenekar két tagját, az énekes Berndt Strackét és a basszusgitáros Maik Reichenbachot letartóztatták és börtönbe zárták. A rendszerváltás után derült ki, hogy Imad Abdul Majd, az együttes gitárosa az Állambiztonsági Minisztérium nem hivatalos munkatársaként felelős volt Reichenbach és Stracke bebörtönzéséért.

Ef Zámbó István, a Bizottság egyik tagja

A Szovjetunión belül először Lettországban vált népszerűvé a punkkultúra. 1985-ben alakult az első lett punkzenekar Aklā Zarna (The Blind Gut) néven, a tagok 1987-ben Inokentijs Mārplsra változtatták a nevüket. Ők és a punk más képviselői is folyamatosan szenvedtek a hatalom vegzálásától: az Inokentijs Mārplsszal készült tévéadást még 1989-ben is cenzúrázták.

Az első jugoszláv punkzenekarok Szlovéniában (Pankrti, 1977) és Horvátországban alakultak (Paraf, 1976). A csehszlovák punkot az Extempore nyitotta meg Libouchec című 1979-es dalával. Ebben a számban a frontember, Mikoláš Chadima kimondja a „bullshit” szót, kiváltva vele a szocialista hatóságok haragját: Chadimát még börtönbe is megpróbálták bezáratni. Az Energie G koncertjeit leállították, a zenekar 1981-ben oszlott fel a folyamatos rendőrségi beavatkozások miatt.

Az első magyar punkzenekar, az 1977-ben alakult Spions mindössze három koncertet adott az országban, ebből kettőt technikai okokra hivatkozva leállítottak. A zenekar frontemberét, a később Kanadába emigrált Molnár Gergelyt állandó megfigyelés alatt tartották: angoltanára például azt az utasítást kapta, hogy minél több házi feladattal próbálja megakadályozni a rendszer felforgatásában.

Az Auróra nevű győri együttest rendszerellenes szövegei miatt tiltották be, és számos hatósági figyelmeztetést kaptak. A Vágtázó Halottkémek (VHK) koncertjeit többször leállították, működésüket korlátozták, összefoglaló jelentéseket írtak róluk. A leghírhedtebb történet a szegedi CPg–hez (Come on Punk Group) fűződik. A radikális antikommunista dalszövegeket író zenekar kezdettől szúrta a kultúrpolitika szemét. Miután az egyik fellépésen egy show-elemként használt élő csirkét a közönség darabokra tépett, a CPg tagjait letartóztatták, és 1983-ban közösség elleni izgatás vádjával két év börtönre ítélték. 1984-ben hasonló sorsra jutottak a veszprémi Közellenség tagjai, akik államellenes izgatás és garázdaság miatt kaptak letöltendő börtönbüntetést.

Romániában az erős elnyomás alig tette lehetővé a káros szubkultúrának tartott punk kialakulását. Craiovában létrejött néhány zenekar, például a Terror Art vagy az Antipro: őket a titkosrendőrség kezdettől figyelte, bevitte, volt, akit kihallgatás közben megkínoztak.

A szocialista államokban a punk szinte soha nem jelenhetett meg legális hanghordozókon – kivéve Jugoszláviában, ahol kiadták ugyan, de a magas adó a lemezek árát is felvitte. Az 1979-ben alakult orosz Avtomaticseszkije udovletvoriteli és Grazsdanszkaja Oborona nevű zenekarok például népszerűségük ellenére egyetlen lemezt sem adhattak ki – házi felvételeik többnyire szamizdatként terjedtek –, és hasonlóan járt a szintén 1979-es bolgár Novi Cvetya.

Mégis előfordult, hogy a punk „finomabb” változatait a hatalom végül legalizálta. A lengyel Tilt például szívesen játszott hivatalos fesztiválokon, és lemezt is adott ki. A képzőművészekből álló magyar art-punk formáció, a Bizottság a punk dühét és frusztrációját a humor és a groteszk stíluselemeivel helyettesítette. Annyira népszerűek lettek, hogy a kultúrpolitika vállalta a megjelentetésüket, igaz, csak kompromisszum árán: az együttes nevét áthallásos jellege miatt ki kellett egészíteni az A. E. (Albert Einstein) rövidítéssel.

A rendszer a nyolcvanas évek végén, a szovjet Mihail Gorbacsov által meghirdetett peresztrojka (átalakítás) idején egyre ritkábban kereste az összeütközést a művészekkel. Az enyhülést jól mutatja az alternatív rock és posztpunk elegyét játszó szovjet Zvuki Mu sikere, amelynek harmadik, 1989-es nagylemezét Brian Eno, a Roxy Music egykori tagja hangszerelte.

 A punk színterei

Klubok

A szocialista korszakbeli punkzenének elsősorban az alternatív klubok nyújtottak fellépési lehetőséget. A Henryk Gajewski által vezetett varsói Remont Galériában rendezték meg a brit Raincoats koncertjét 1978. április 1-jén: ezt a fellépést tekintik a lengyel punk nyitányának. 1979-ben bezárták a Remontot, Gajewski pedig létrehozta a Post Remontot, amely kiállítások helyett az oktatásra és az alternatív szubkultúrára koncentrált. Gajewski emigrálása után a Hybrydy hallgatói klub lett a varsói punk első számú színtere.

Szlovéniában három alternatív klub is befogadta a punk szubkultúrát (történetüket az FV 112/15  gyűjtemény dokumentálja). A Disco Študent/Disco FV (1981–1983), a Šiška Ifjúsági Központ (1983–1984) és a Kersnikova 4 (K4) (1984–) gyakran tartott hardcore punk, heavy metal és DJ-esteket. A klubokban lépett fel az FV 112/15 Színház és a Borghesia zenekar (Neven Korda vezetésével), amelyek performanszaikat egyfajta punkszínháznak tekintették.

Csehszlovákiában az 1979 májusában és novemberében megrendezett Prágai Jazz Napok volt az első fesztivál, ahol a punkzenekarok először jutottak fellépési lehetőséghez, és sokan alakítottak új együttest a fesztivál hatására. A nyolcvanas évek elején azonban a rendszer komplex támadást indított: a nemkívánatos zenekarokat betiltották, listázták, a punkokat a rendőrség és a média egyaránt zaklatta. A mozgalmat megállítani azonban nem lehetett, további együttesek alakultak, ezúttal már a fővároson kívül is (F.P.B, Visací Zámek, Plexis, Zóna A stb.).

Az 1988-ban nyílt budapesti Fekete Lyuk a rendszerváltás környéki időszak legfontosabb alternatív szórakozóhelye volt a magyar fővárosban. Már működésének idején kultikussá vált, mivel a vendégek odabent nagy szabadságot élvezhettek, de a rendőri jelenlét is állandó volt. A Lyuk színpadán békésen megfért egymás mellett számos zenei stílus: a punk a kispesti klub bezárása után költözött a falai közé. A Lyukban gyakran fellépett az Auróra, a VHK, a Trottel, a Hisztéria vagy a Bizottság.

Magazinok, fanzinok, gyűjtemények

A fanzinok amatőr, papíralapú kiadványok, amelyeket irodalmi, zenei vagy filmes műfajok rajongói állítanak elő. Lengyelországban az első punk témájú fanzint Piotr ’Pietia’ Wierzbicki indította el 1985-ben QQRYQ címmel. Első és második kiadása sikertelen volt, a harmadik kiadás már ötven példányban került forgalomba, és nagyszámú közreműködőt, levelezőt, forgalmazót és olvasót szerzett magának. A QQRYQ a wrocławi Antena Krzykuval együtt hamarosan az 1980-as évek egyik legbefolyásosabb hardcore punk magazinja lett Lengyelországban. Wierzbicki egy hatalmas magángyűjteményt is létrehozott, amely az 1980-as évekből származó kazettákat, cikkeket és fanzinokat tartalmaz.

A Polski punk 1978–1982 című album fotókat, fanzinokat, szórólapokat, valamint a lengyel punk első hullámának kiemelkedő alakjairól szóló feljegyzéseket tartalmaz. A Polski punk, amelyet Anna Dąbrowska-Lyons fotós adott ki 1999-ben, ezer példányban, pillanatok alatt elkelt. Dąbrowska-Lyons 2018-ban tervezi az album új kiadását.

A berlini Substitut az NDK punkkultúrával kapcsolatos legnagyobb archívum: Michael Boehlke, a Planlos tagja hozta létre. A Substitut dalokat, posztereket, szórólapokat, dalszöveggyűjteményeket, jellegzetes punk ruhadarabokat és festményeket is tartalmaz.

A magyar Szőnyei Tamás posztergyűjteménye a nyolcvanas évek alternatív zenei életét, különösen a new wave és a punk mozgalmakat dokumentálja. Kálmándy Ferenc fotós gyűjteményében szintén fellelhetők a kor punkéletének dokumentumai, akárcsak Klaniczay Gábor történész gyűjteményében.

Nagy társadalmi jelentősége van a 20. századot dokumentáló Fortepan fotógyűjteménynek, mivel a fényképeket ingyenesen teszi elérhetővé bárki számára. A Fortepan számos képpel rendelkezik a nyolcvanas évek underground és punkmozgalmának mindennapjairól is.

Kiállítások

Anna Dąbrowska-Lyons újságíró és fotós a varsói punkkörök egyik legjelentősebb alakja volt. Bár saját bevallása szerint soha nem figyelték vagy cenzúrázták, 1986-ban mégis Angliába emigrált. A punk első hullámának közösségéről készített portréfotóit először 1983-ban állították ki Varsóban.

Dąbrowska a fényképeken a mozgalom külsőségeinek megragadása helyett elsősorban az arcokon látható érzelmekre és hangulatokra összpontosított.

A varsói alternatív kulturális központban, az ADÁ-ban megtartott Fuck 89 kiállítás Varsó anarchista-punk mozgalmait mutatta be az átmenet éveiben. A főként fotókat, szórólapokat, brosúrákat, fanzinokat tartalmazó kiállítást koncertek, beszélgetések, workshopok, filmvetítések kísérték.

2017-ben rendezték meg Lipcsében a Warsaw Punk Pact című kiállítást, melynek célja a punk negyven évének megünneplése volt Kelet- és Délkelet-Európában. A kiállítást koncertek, beszélgetések, prezentációk és filmvetítések egészítették ki.

2005-ben nyílt meg az ostPUNK! – too much future című kiállítás Berlinben, anyagát később Drezdában és Halléban is bemutatták. Az ostPUNK! forgatókönyvét Michael Boehlke és Henryk Gericke, a Leistungsgleichen nevű zenekar egykori énekese készítette. Ugyanezzel a címmel 2007-ben dokumentumfilmet is forgattak Carsten Fiebelerrel együtt, amelyben hat egykori punk mesél az életéről.

2018 márciusában Rijekában a Paraf nevű horvát punkzenekarról rendeztek kiállítást. Velid Đekić újságíró számos fényképet, borítólapot és egyéb dokumentumot gyűjtött össze a zenekarról, és a tagok által 1977-ben a rijekai lépcsők egyikén készített graffitit sikerült helyi jelentőségű kulturális tulajdonként levédetnie.

Punks not dead

A nyolcvanas évek második felében a nyers indulatok lecsillapodtak, és a punk szubkultúra veszített a jelentőségéből. A mozgalom azonban a rendszerváltás után is tovább él Közép- és Kelet-Európában, kevésbé politikai, inkább zenei stílusként, sokszor más zenei irányzatokkal (rock, metal, hardcore, rap) ötvöződve.

Feladatok: Courage és filmfesztivál

– Nézd meg Szőnyei Tamás posztergyűjteményének első darabját!

Ki volt Anna Frank és mihez köthető a „No future” szlogen?

– Nézd meg a BP underground című filmet a 11. percig, és válaszolj a kérdésekre!

1. a) Hogyan viszonyult a hatalom a nyolcvanas évek punkjaihoz, és a punkok a hatalomhoz?
2. b) Mit tudsz meg a szkinhedek és a punkok viszonyáról?

c.) Milyen külsőségek jellemzők a punkzenekarokra?

d.) Ki az az Erdős Péter, akiről a CPg énekel?

e.) Milyen tévhit övezte sokáig a CPg rövidítést? Mi lehetett ennek az oka?

– Melyik alkalmi formációban zenélt együtt a Bizottság három tagja? Keresd a Courage-ban!

– Tarts kiselőadást a Fekete Lyukról! Nézd meg hozzá a BP underground filmrészletét (a 8. perctől)!

– Mit jelentett a zenei lázadás az egyik legelnyomóbb szocialista államban, Romániában? Nézz utána a Courage-ban Andrei Partoș munkásságának!

Igaz vagy hamis? Keresd a Courage-ban! Ha hamis, írd mellé a helyes megoldást!

A Pokoli aranykor című kiállítás az ETA együttes egyik számából kölcsönözte a nevét.

Klaniczay Gábor történész, az ellenzék egyik kulcsfigurája egy tanulmányban arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar új hullám legjobb pillanatait nem dokumentálták, s így – paradox módon – sokszor a rendőrségi és titkosszolgálati megfigyelések termelték ki róluk a részletes dokumentációt.

A magyar Rockmúzeumban az underground zene alulreprezentált.

A Kryzys Romansu együttes röpiratán szerepel az anarchia jele.

Az I Could live in Africa című rövidfilm egy Izrael nevű punkbandáról szól.

Egyéb feladatok

Óra elején:

– Hallgass meg egy punkszámo t (pl. CPg: Áll egy ifjú; VHK: valamelyik koncertfelvétel; l’Attentat: Kinderkrieg; J.M.K.E.: Tere Perestroika), ami számodra ismeretlen nyelven íródott! Mit mond el a zene az alkotók lelkiállapotáról?

– Milyen szubkultúrákat ismersz még a punkon kívül?

– Nézz utána, mit jelent pontosan az anarchia! Készíts róla kiselőadást!

– Vajon ma mi ellen lehet lázadni? Írj punkos hangulatú dalszöveget! Ha tudsz hangszeren játszani, szerezhetsz hozzá zenét!

– Nézd meg a BP Underground című filmet! Mi köze a punknak a harcdcore zenei stílushoz? Olvass utána, készíts kiselőadást Power Pointtal!

– Csoportprojekt: Nézzétek meg a Fortepanon Urbán Tamás punkokról készült képeit! Hangosítsátok ki többen az alábbi képen szereplő személyeket! Ketten csatlakozhatnak hozzájuk egy rendőr és egy kívülálló (például valamelyik kocsiban ülő) szemszögéből!

Névtár

Aczél György 1917-1991, Magyarország, kultúrpolitikus.

Arturas Barysas-Baras 1954-2005, Litvánia, filmkészítő, rockénekes.

Bacsó Péter, 1928-2009, Magyarország, filmrendező.

Beyer, Frank, 1932-2006, Németország, filmrendező.

Forman, Milos 1932-, Csehország, filmrendező.

Ganev, Hristo Kostadinov, 1924-, Bulgária, író.

Havetta, Elo 1938-1975, Szlovákia, filmrendező.

Hruscsov, Szergejevics Nyikita, 1894-1971, Oroszország, politikus.

Gaigalas, Vidmantas 1957-, Litvánia, Litván Amatőr Filmkészítők Szövetségének elnöke.

Jancsó Miklós 1921-2014, Magyarország, filmrendező.

Kalik, Mihail 1927-2017, Oroszország, filmrendező

Kawalerovicz, Jerzy 1922-2007, Lengyelország, filmrendező.

Kósa Ferenc 1937-, Magyarország, filmrendező.

Lenin, Vlagyimir Iljics 1870-1924, Oroszország, politikus, forradalmár.

Magyar Dezső 1938-, Magyarország, filmrendező.

Maetzik, Kurt, Németország, 1911-2012, filmrendező.

Makavejev, Dusan 1932-, Szerbia, filmrendező

Menzel, Jiri 1938-, Csehország, filmrendező.

Mihle, Rudolf 1937-2008, Csehország, filmrendező

Nemec, Jan 1936-2016, Csehország, filmrendező.

Passer, Ivan 1933-, Csehország, filmrendező

Pintilie, Lucian 1933-, Románia, filmrendező.

Polanski, Roman, 1933-, Lengyelország, filmrendező.

Sára Sándor 1933-, Magyarország, filmrendező.

Schorm, Evald 1931-1988, Csehország, filmrendező

Skolimowski, Jerzy 1938-, Lengyelország, filmrendező.

Stojanović, Lazar 1944-2017, Szerbia, filmrendező.

Szabó István, 1938-, Magyarország, filmrendező.

Tito, 1892-1980, Jugoszlávia, politikai vezető.

Vihanova, Drahomíra 1930-2017, Csehország, filmrendező.

Vogel, Frank, 1929-1999, Németország, filmrendező.

Wajda, Andrzej 1926-2016, Lengyelország, filmrendező.

Zhelyakova, Binka Dimitrova 1923-2011, Bulgária, filmrendező