COURAGE

gyűjtemények hálózata

Gyülekezési jog és környezetvédelem a szocializmusban

A rendszerváltás előtt a szocialista pártállamok csak a hivatalos ideológiának megfelelő célokra, a kijelölt helyeken és államilag szervezett módon engedélyezték a gyülekezést. Aki nem tartotta be a szabályokat, annak magatartását ellenségesnek bélyegezték. Az állambiztonság igyekezett elfojtani a tiltakozási hajlandóságot, és csökkenteni a társadalomban az ellenszegülések számát. Karhatalmisták, rendőrök, katonák tömegeit „képezték ki” a tömegoszlatás lehetőségeire és módszereire.

A ruszei tiltakozás

Az ügyek, amelyek a tüntetőket utcára vitték, sokfélék lehettek. Az egyik legfontosabb a környezetvédelem kérdése volt. A környezetvédelem lehet társadalmi tevékenység, ideológia és mozgalom egyben, amely az ember által okozott ökológiai károk megelőzésére, mérséklésére vagy elhárítására irányul. Világszerte számos szervezet képviseli a gondolatot a civil szférától a politikai intézményekig, a szocializmus évtizedeiben azonban a központosított, szovjet mintát követő politikai és gazdasági érdekek mellett az ökológiai szempontok háttérbe szorultak. Az 1950-es évektől városok, üzemek, gyárak épültek fel úgy, hogy az építkezések természetre gyakorolt hatása szóba sem került (persze ez 1945 után az egész fejlett világban így zajlott a modernizációs és újjáépítési lázban). Később általánosan uralkodó nézetté vált, hogy a szocializmusban nincs szükség önálló természetvédelemre, mert a gazdasági szereplők belső erkölcsi motivációtól hajtva, automatikusan védik a környezetüket.

Az állam elhárító viselkedése ellenére nagyobb horderejű és a közvéleményt szélesebben megmozgató esetek kapcsán mégis születtek megmozdulások, amelyek komoly sikereket értek el aktuális környezetvédelmi kérdésekben. Ezek arra is bizonyítékkal szolgáltak, hogy a kollektív tiltakozás diktatúrában is működhet hatékonyan, több esetben pedig az akciók túlléptek az ökológiai szempontokon, és az egész rendszer bírálatává nőtték ki magukat – sok helyen első alkalommal a szocializmus berendezkedése óta. A lecke ezekből tekint át néhány fontos, példaértékű ügyet.

A Daugava-völgy

Lettországban igen korán, 1958-ban 55 lett tudós és kulturális személyiség írt alá petíciót a tervezett Pļaviņas Vízerőmű (HPP) projekt ellen. Az erőművet a Daugava-völgyben, az ország egyik legszebb területén tervezték felépíteni, amely bővelkedett régészeti és történelmi emlékekben, és a lett nemzetépítő mítosz is szimbolikus értéket tulajdonított neki. A petíció aláírói elismerték a vízi erőmű szükségességét, de arra kérték a tervezőket, hogy a gazdasági érdekek mellett természetvédelmi szempontokat is vegyenek figyelembe. Ez volt az első, tömegeket megmozgató akció Lettországban a II. világháború óta, a megmozdulást azonban fokozatosan ellehetetlenítették, és az erőmű az eredeti terv alapján épült meg 1966-ban. A kivitelezés nem kímélte meg a történelmi és természeti területeket, a kudarc pedig a szovjet hatóságokkal szembeni általános tehetetlenség szimbólumává vált.

A Daugava Folyó Múzeuma

A Daugava-völgy az 1980-as években került ismét a figyelem középpontjába. 1986–1987-ben Daugavpils városában a szovjet szervek újabb vízerőművet akartak építeni, de ismét kemény ellenállásba ütköztek. Az építkezés ellen folytatott kampány volt Lettországban az első eset a szovjet megszállás alatt, amikor – a pļaviņasi kudarccal ellentétben – egy természeti értékekért vívott megmozdulás sikerre vezetett. 1986-ban az Irodalom és művészet című hetilapban jelent meg egy cikk a tervezett építkezés ökológiai és gazdasági következményeiről Dainis Īvāns és Artūrs Snips tollából. Az írás nagy érdeklődést és heves vitát váltott ki, s bár a hatóságok ezúttal sem akartak foglalkozni vele, a nyomás hatására (a tiltakozó petíciót 34 000 ember írta alá) az építkezést végül kénytelenek voltak leállítani. A Daugava Folyó Múzeumában mind a pļaviņasi, mind a daugavpilsi erőművel kapcsolatos dokumentumok megtalálhatók (előbbiről a tiltakozást elnyomó szovjet hatóságok miatt nagyon kevés áll rendelkezésre).

A foszforitbányák

Művészek által írt, az észt televíziónak küldött tiltakozó levélJelentős környezetvédelmi mozgalom indult Észtországban is az 1980-as évek végén, ami végül az ország forradalmi eseményeinek kiindulópontjává vált. A Szovjetunió Észtországban foszforitbányák megnyitását tervezte, a foszforbányászat azonban hatalmas környezeti károkat okozott volna a térségben. 1987 februárjában Juhan Aare televíziós műsorvezető, újságíró és politikus nagyszabású kampányt indított a bányák megnyitása ellen. A környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó Panda című tévéműsorban arra kérte a nézőket, hogy küldjenek tiltakozó leveleket az illetékes hatóságoknak. A felszólítás tömeges tiltakozási hullámot indított el, és az ún. foszforháború hatására a hatalom végül elállt környezetromboló terveitől. A Panda működésével kapcsolatos dokumentumokat Aare összegyűjtötte, és megalapította saját magángyűjteményét.

Szintén a volt Szovjetunió területén, Ukrajnában 1986. április 26-án a csernobili erőmű 4-es reaktora kigyulladt, a baleset következtében pedig Európa különböző területeit jelentős radioaktív-szennyeződés érte. A szovjet vezetés igyekezett eltitkolni a történteket, de miután Svédországban észlelték a radioaktív felhőket, kénytelen volt nyilvánosságra hozni. Az egyik legsúlyosabb atomkatasztrófa ellen a titkolózás miatt nem szerveződtek tüntetések, de a baleset a feltételezések szerint felgyorsította a Gorbacsov-vezetés reformtörekvéseinek végrehajtását.

A bős-nagymarosi vízlépcső

1977-ben Magyarország és Csehszlovákia államközi szerződést kötött a közös bős-nagymarosi vízlépcsőgát megépítésére: a cél az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és a területfejlesztés volt. 1984-ben indult meg az építkezés, a tervekkel kapcsolatos anyagokat titkosították. Az 1984. augusztus 1-jén alakult Duna Kör Egyesület határozottan szembeszegült a környezetromboló gát létrehozásának tervével. A Vargha János biológus által létrehozott civil mozgalom nyilvános tiltakozásokkal, vitákkal és szamizdat kiadványokkal igyekezett a tervet megakadályozni: azzal érveltek, hogy a gát ökológiai katasztrófát idézhet elő, tönkreteszi a hagyományos környezetet a térségben, és emberek ezreinek kell majd elhagynia a lakóhelyét.

Tiltakozás a bős-nagymarosi vízlépcsőgát építése ellen

A Duna Kör tevékenysége rámutatott, hogy a szocialista rendszernek nem célja a természet megóvása, s így a környezetvédelmi kérdés a pártállam kritikájává duzzadt: 1988-ban már több tízezren tüntettek a gát megépítése ellen, amelyet a Fekete Doboz illegális szamizdat video-folyóirat is megörökített. A projektet többször leállították és újrakezdték, végül – az egyre szélesedő tiltakozások hatására – az építkezést 1989 májusában felfüggesztették, 1992-ben pedig felbontották a szerződést a cseh féllel. A bősi szlovák oldalon azonban megépítették a gátat 1992-ben. Droppa György, a Duna Kör ügyvivője a mozgalommal kapcsolatos iratokat Budapest Főváros Levéltárának adományozta.

Hangos Pozsony

A szlovák környezetvédők az 1987-ben kiadott Hangos Pozsony című szamizdat kiadványban hívták fel a figyelmet a szlovák főváros környezeti problémáira. A Hangos Pozsonyban szó volt a rendkívül magas lég- és vízszennyezettségről, a rossz állapotban lévő emlékművekről, a bős–nagymarosi vízlépcsőgát várható katasztrofális hatásairól. A Szlovák Környezetvédők Egyesületének Gyűjteménye megmutatja, milyen fontos szerepet játszottak a környezetvédők a csehszlovák ellenzéki mozgalomban: az eredményes tiltakozásokon kívül számos emlékművet és régi temetőt mentettek meg – önkéntes munkában – a pusztulástól.

Ivan Dejmal

Ivan Dejmal

Ivan Dejmal a cseh ellenállás egyik fontos alakja volt. Kertészeti középiskolát végzett, majd a Prágai Mezőgazdasági Egyetem agrárkarán tanult. Mivel a prágai tavasz idején a vezető diákaktivisták közé tartozott és a Forradalmi Ifjúsági Mozgalom tagja volt, tanulmányait nem fejezhette be, és kétszer is börtönbe zárták. 1976-os szabadulása után kétkezi munkából élt, és főként ökológiával foglalkozott. A környezetvédő mozgalom fontos képviselőjeként részt vett a Környezetvédelmi Társaság megalapításában. 1990–91-ben környezetvédelmi miniszterként, 1994–1995 között pedig a Cseh Környezetvédelmi Intézet igazgatójaként dolgozott.

A ruszei mozgalom

Bulgáriában az egyik legnagyobb hatású tömeges környezetvédelmi tiltakozást a Duna román oldalán az 1980-as években megépült ipari kémiai komplexum gerjesztette. A gyár a szomszédos bolgár városban, Ruszéban súlyos környezetszennyezési problémákat okozott, melyeket a ruszei gyárak működése is tovább súlyosbított. Mind a román, mind pedig a bolgár kormány tisztában volt a szennyezés mértékével, de igyekeztek a dolgot a szőnyeg alá söpörni. 1987. szeptember 28-án több százan tiltakoztak Ruszéban a gyár ellen: ez a demonstráció volt a kommunista Bulgária első utcai megmozdulása.

Tiltakozás a ruszei környezetszennyezés ellen

Novemberben a tüntetés több ezer fősre duzzadt, az állami média mélyen hallgatott róla, de a dokumentumfilmes Juri Zsirov végigfilmezte a tiltakozást. A filmet Disaj (Lélegezz) címmel 1988 márciusában mutattak be Malina Petrova filmrendező szervezésében. A bemutató után közvetlenül megalakult a Ruszei Környezetvédelmi Bizottság, az első antitotalitárius szervezet Bulgáriában: létrejöttét hamarosan több mozgalom is követte. 1989 áprilisában megalakult az Ekoglasznoszt Független Társaság, amely fontos környezetvédelmi kérdésekre összpontosított, és nagy szerepet játszott a politikai változásokban is. Az utolsó ruszei környezetvédelmi tiltakozásokat 1991-ben tartották.

Ellenállás Omišban

A horvátországi Omiš városában 1979 áprilisában egy gyár építési tervei ellen szerveződött ellenállás. A tiltakozó petíciót több mint háromezren írták alá, ez pedig további vitákat eredményezett a szakmával és a nagyközönséggel. Nyáron népszavazást tartottak, amelyen rengetegen vettek részt, és csaknem száz százalékuk a gyárépítés ellen voksolt. Az ellenállás sikerrel járt, az üzem megépítését a tiltakozások hatására leállították.

Omiš

A környezetvédelem a térségben a rendszerváltás után megerősödött, és a zöld mozgalmaknak napjainkig jelentős a támogatottságuk, erős a hangjuk.

Feladatok

Óra elején:

– Te mit teszel a környezetedért? Mit gondolsz, kevésbé szabad világban, diktatúrákban is tudatosan próbálják óvni a természetet (szelektív gyűjtés stb.)?

– Milyen lehetőségek vannak egy diktatúrában, hogy hallasd a hangod?

– Milyen tüntetésekről, politikai vagy egyéb célú gyülekezésekről hallottál akár a rég-, akár a közelmúltban?

– Milyen jelenleg működő környezetvédelmi szervezeteket ismersz?

COURAGE:

– Nézz utána alaposabban a Fekete Doboz történetének! Mi mindent rögzítettek még a Duna Kör akcióin kívül? Készíts kiselőadást!

– Keress a ruszei tiltakozással kapcsolatos gyűjteményeket, személyeket, dokumentumokat (Zlatko Elenski, Women in Society stb.), és készítsd el az esemény nagyszabású rekonstrukcióját! A feladatot elvégezheted online (ppt-ben), vagy csoportmunkában többen, óriásplakátokra is elkészíthető (rajz, fényképek, poszterek, tiltakozó molinók gyártása, rövid életrajzok).

– Keress a Fortepanon képeket a bős–nagymarosi tüntetésekről! Állítsd őket neked tetsző sorrendbe, mesélj el velük egy történetet!

 Döntsd el a COURAGE alapján: igaz vagy hamis? Ha az információ hamis, írd mellé a helyes választ!

– A lengyel Arkadiusz ‘Owca’ Zajączkowski jelentősen hozzájárult a Fuck 89 kiállítás archívumának gyarapításához.

– A Nők a Társadalomban című kiállításban a Rusze ökológiai katasztrófájának témája és a nők mozgalomban betöltött aktív szerepe jelenik meg.

– Magyarország legnagyobb zöld könyvtára, a Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtára Újbudán, a MU Színház mellett található.

– Az ÁBTL-ben őrzött „Tüntetések, demonstrációk, megmozdulások” című dobozokban olyan dossziék találhatók, amelyek titkosszolgálati dokumentációkat tartalmaznak az 1989-es budapesti tüntetésekről.

– A német Initiativgruppe Leben csoport 1987-ben alakult meg Lipcsében a már létező Környezetvédelmi Munkacsoportból. Az ökológiai kérdések mellett foglalkoztak például polgári jogokkal, politikával.

Játékos feladatok:

– Régi, kidobásra szánt ruhákból varrjatok retró hangulatú táskát, szemétből, flakonok kupakjából, matricákból készítsetek plakátot, molinót egy képzelt környezetvédelmi tüntetésre! Fontos, hogy külön erre a célra ne vásároljatok semmit, csak meglévő szemétből állítsátok elő!

– Az anyag feldolgozása és a COURAGE megismerése után a tanulók rendeződjenek kisebb csoportokba. Pár mondatos ismertetőket kapnak ökológiai mozgalmakban részt vett személyekről, eseményekről, csoportokról, múzeumokról (ppt-ről kivetítve, egyenként adagolva az információkat a nehéztől az egyre könnyebbig). Ha valamelyik csoport kitalálja a választ, írja fel egy papírra, egyeztessen a tanárral, és ha a válasz jó, a középre helyezett szemetesbe igyekezzék bedobni a gombóccá gyűrt papírt. Amennyiben beletalál, a csoport kap egy pontot, ha elvéti, nem jár pont. Az a csapat győz, amely a legtöbb helyes választ adta, és sikerült a gombócot is a kukába dobnia.

Például:

Gyurkó János

1. Pestlőrincen nevelkedett hétgyermekes, katolikus értelmiségi család legidősebb fiaként, anyja orvos, apja egy pesti gyógyszergyár vegyész főmérnöke volt.
2. Doktori értekezését Árpádkori templomaink tipológiája címmel védte meg 1986-ban a BME Építészmérnöki Karán.
3. Az 1980-as években emellett egy sor független kezdeményezésben is aktívan részt vett, szamizdat-szerzőként, terjesztőként, a Duna-köri és az erdélyi szolidaritási mozgalmak szorgos önkénteseként.
4. 1987–88-ban kulcsszerepet vállalt a VÁTI műemléki osztálya és több tucat önkéntes munkatárs által készített, közel 400 oldalas dokumentáció adatgyűjtésében és prezentációjában Erdély fenyegetett multikulturális építészeti örökségéről.
5. 1993 elejétől az Antall-, majd a Boross-kormány környezetvédelmi és területfejlesztési minisztere lett.