2017.06.25. 19:43
Kik és miért interjúztak a Kádár-korszakban? Hogyan őrizhették meg az elkészült interjúkat? Milyen interjútárak jöttek létre a Kádár-korszakban? Kikkel készültek interjúk és milyen céllal? Hol és hogyan érdemes kutatni ezeket a gyűjteményeket ma?
Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a téma szakértői, szociológusok, történészek 2017. június 9-én az OSZK 1956-os Intézet Oral History Archívuma, A Huszadik Század Hangja, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont COURAGE nemzetközi kutatóprogramjának közös tanácskozásán.
A konferencia társszervezőjeként Somlai Katalin bevezetőjében az interjúzás fontosságáról beszélt a történeti és társadalomtudományi kutatásokban. A COURAGE nemzetközi kutatóprogram részéről Horváth Sándor, majd Apor Péter tartott rövid bevezetőt a projekt célkitűzéseiről, főbb szempontjairól. Horváth Sándor kiemelte, hogy ugyan a konferencia kizárólag a Kádár-korszakban létrejött gyűjtemények történetével foglalkozik, mégis már a két világháború között is folytak szisztematikus interjúkészítések, fennmaradt egyfajta módszertani hagyomány. Emellett kitért arra is, hogy az interjúkban leírtak problematikus nyilvánossága, később a magán vagy félnyilvános és közgyűjtemények státuszának átalakulása különösen érdekes lehet az oral history története, emlékezete szempontjából. Apor Péter a kutatás főbb fókuszaira tért ki, egyúttal – ahogy a konferencia is bizonyította – az ellenzéki-alternatív kultúra sokszínűségét, gyűjteményeinek heterogenitását hangsúlyozta.
A beszámoló további része itt olvasható: Újkor.hu
