2017.04.15. 07:28
Az Újkor.hu történelmi portál beszámolója a Vallási közösségek, gyűjteményeik és ellenállás a szocializmus idején címen a Budapest Főváros Levéltárában tartott COURAGE-konferenciáról teljes terjedelmében itt érhető el.
Amint a portál beszámolt róla, Fejérdy András (MTA BTK Történettudományi Intézet) történész, a konferencia főszervezője, bevezető előadásában a kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatára és – később – kutatójára, Lénárd Ödön piarista szerzetesre hivatkozva vetette fel az „ellenállás” mibenlétét firtató kérdést. Lénárd nyomán rámutatott, hogy az ellenzékinek tűnő egyházi ember a pártállamnak nem tetsző tevékenységét saját maga nem a politikai mezőben értelmezte, nem valamivel szemben lépett fel, hanem saját belső logikájától vezérelve munkálkodott nem törődve a kockázatokkal. Ezzel a megszorítással élve, sajátosan keresztény ellenállásról beszélve, Fejérdy négyféle tevékenységi formát különített el, amelyek ellenzékinek tűnhettek: a feloszlatott szerzetesrendek földalatti működtetését; az engedélyüktől megfosztott papok és szerzetesek további tevékenységét; a működési engedéllyel rendelkező egyházi személyek mindennapi gyakorlatokon túlnyúló lelkipásztori tevékenységét (pl. táborok szervezése); illetve a világiak esetében a keresztény értékrend vállalását úgy, hogy az egzisztenciális hátránnyal is járhatott.
Mint Fejérdy hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy az egyházi kulturális ellenálláshoz kapcsolódó tevékenységek és életvezetési formák lenyomatai és dokumentumai megőrződjenek, de ez egyáltalán nem önműködő folyamat. Azok a gyűjtemények, melyek egy kutató, például Lénárd Ödön vagy Bögre Zsuzsa tevékenysége nyomán halmozódnak fel, könnyebben megtalálják az utat a levéltárba. Rengeteg anyag van azonban még ma is az érintetteknél, akik bizalmatlanok a levéltárakkal szemben. Ahogy a későbbiekben Mirák Katalin egyháztörténész is kiemelte, az emigrációs gyűjtemények esetében még inkább ez a helyzet: rendkívül nehéz ezeket hazacsábítani az állami intézményekkel szembeni távolságtartás miatt. Félő, hogy ezek az anyagok el fognak veszni. A kutatók és levéltárosok közös felelőssége, hogy ráébresszék az iratanyagok tulajdonosait: a legnagyobb biztonságot a szakszerűen őrzött archívumok nyújtanak a hagyatékok számára.
Továbbiak: http://ujkor.hu/content/vallasi-kozossegek-gyujtemenyeik-es-ellenallas-szocializmus-idejen