A Zuglói kör közös tevékenysége a hatvanas évek végére felbomlott, amely nagyrészt stiláris eltávolodásuknak köszönhető. (Andrási Gábor: „Motívumrejtő absztrakció a Zuglói Körben (1961–1968).” Ars Hungarica, 1998/1. 83–103. old.) Deim Pál munkásságának korai, útkereső időszakát az 1969-es, Ferenczy Múzeumban rendezett kiállítás zárta le, ahol már szinte kivétel nélkül jelen voltak azok a motívumok és problémák, amelyek későbbi életművét meghatározták. Bemutatásra került a Csend (1968), a Feljegyzések egy kolostorban (1968), számos alugrafika, valamint egy-két plasztikus alkotás is, mint például a Menyasszony ikon (1969) és az Ember és ház (1969), a művész egyik első plasztikus kísérlete.