A kerekdombi templomépítést jóváhagyó 1977. évi engedély előtörténete legalább annyira érdekfeszítő, mint ami ezután történt. A kerekdombi templomépítés kezdetei 1946. április 14-éhez köthetőek, amikor a Kolozsvár–Hidelvei lelkipásztor a virágvasárnapi, szabadtéri istentisztelet keretében „a Partizán út 62. szám alatt, a hidelvei református egyház telkén, népes gyülekezet jelenlétében”, híveivel letette az Emlékezés templom alapkövét. 1948-ban a kerekdombi iskola-imaházat államosították, a templomépítés ötlete azonban csak 1956-ban kapott újabb lendületet, amikor Kis Gyula presbiteri gyűlésen az írisztelepi református templom felépülésére hivatkozva, kimondta a kerekdombi hívek erre vonatkozó igényét. Előadta továbbá, hogy a „Gorkij út 72. szám alatti telek imaház és templom építésére kiválóan alkalmas” és javaslatát a telek megvásárlására a presbitérium elfogadta. A telek megvásárlása után a Partizán utcai telket eladták és az alapkőt áthozták az újonnan vásárolt telekre. Az 1957-es feljegyzések szerint az építész Kós Károly elkészítette a tervrajzot az új templomról, de ez ismeretlen okok miatt, végül nem épült meg (Dobri András közlése).
A templomról és lelkészi lakásról álmodó gyülekezet 1969. április 1-től Dobri Jánosban olyan lelkészt kapott, aki az álmukat nemcsak őrizni akarta, hanem valóra váltani is. Az új lelkész elsődleges feladatának a templomépítést tartotta, miután az istentiszteleti helyül szolgáló barakktemplom, az ekkor közel 3000 fős gyülekezetből, körülbelül 120 személy befogadására volt alkalmas. Az eredeti tervrajz készítőjéről megoszlanak a vélemények. A különböző források vagy az erdélyi származású akkor Debrecenben élő dr. Farkas Pál építészmérnököt, vagy a kolozsvári születésű Budapesten élő Finta József építészt nevezik meg. Ezt a tervet dolgozta át az építészmérnök Nagy László 1969-ben és Dobri hozzáláthatott a templomépítés megszervezéséhez. A Gustav Adolf Werk 50.000 nyugatnémet márkát különített el a célra, és 1971-től a Securitate ügynökeinek jelentései alapján is nyomon követhetőek a templomépítés fejleményei. Dobri 1972 nyarán Bukarestbe utazott, ahol audiencián fogadta Fazekas János a Minisztertanács alelnöke, mi több az ügy megbeszélésére behívta a Vallásügyi Osztály vezetőjét Dumitru Dogarut is. Az elvi beleegyezést követően azonban tettekre nem került sor. A Vallásügyi Osztály a tervrajzok és a kísérő íratok megváltoztatásához kötötte a jóváhagyást. Majd újabb akadály tűnt fel: a „kerekdombi negyed” szisztematizációs (településrendezési) terve még nem készült el, ezért előbb türelmesen várni kellett elkészültéig és majd csak ezt követően kerülhetett sor az engedély kibocsátására. Az üggyel foglalkozó Nagy Lászlónak a kolozsvári néptanács egyik tisztviselője azt is elmondta, hogy a református egyházi vezetőség sem kezeli szívügyeként a templomépítést (ACNSAS, 211500/5).
A kolozsvári és bukaresti illetékesekkel folytatott hét éves harc végül meghozta az eredményt. A Kolozs Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága 1977. március 29-én állította ki a 61. számú engedélyt, amelyben hozzájárultak a 962.500 lej összértékű 185m2 istentiszteleti teremből és 57m2 karzatból álló „kápolna” felépítéséhez (KKREL 1977/7, 61. számú építkezési engedély). 1977. szeptember 24-én fogtak neki a munkálatoknak, amelyből nemcsak a kerekdombi gyülekezet tagjai vették ki a részüket. Segítségükre voltak más gyülekezetek lelkészei és híveik, a teológusdiákok, és felekezeti és nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül dolgoztak itt katolikusok, ortodoxok és evangélikusok, magyar és román egyaránt. Összmunka volt ez, az emberek számára valami fontosat jelentett, és megmutatta, hogy a kommunista rendszerben is lehet kisebb győzelmeket aratni. A nagyrészt közmunkával felépített templom 1980-ra elkészült, és április 27-én sor került felszentelésére. Akkor épült, amikor illúziónak tűnt a remény, hogy lehet. A Reménység templomának nevezték el, mert egy sötét korban sokakban ébresztette a reményt (Jankó Anna közlése; Dobri András közlése).
Az eredeti terv szerint az új konstrukció templom és parókia volt egyben. Az állam először csak a templomépítésre adta meg az engedélyt, ami 1977 és 1980 között felépült. Ezt követően még 5 évet kellett várni, hogy a közvetlen a templom melletti parókiális épülethez is hozzá lehessen fogni. Az új engedély megszerzését a temploméhoz hasonló nehézségek kísérték. Dobri János már 1982 májusában lépéseket tett, végül 1985-ben nekifoghattak. Helyi erőfeszítés és külföldi segítség árán felépült a parókia épülete, lelkészi lakással, imateremmel, lelkészi irodával, valamint gyermekmegőrzővel és egészségügyi szobával. Az ehhez kapcsolódó tevékenység azonban már az új lelkészhez, az 1986. január 1-től itt szolgáló Dobri Andráshoz kötődött. Azépítkezés tényleges befejezésének 1988. szeptember 18-át tekintik, amikor a régi tervből a második rész is megvalósult (Dobri 2014).