Szentirmay László (1953–) közgazdász, újságíró, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egykori hallgatójaként aktívan részt vett a KISZ melletti alternatív ifjúsági klub szerepét betöltő Közgáz-klub programjainak, így a politikai vitaesteknek otthont adó Polvax teaházaknak a szervezésében, a Klub Közlöny szerkesztésében, továbbá a politikai fricskákkal teli dalszövegekkel operáló Neoprimitív együttesnek is tagja volt. A titkos rendőrség a politikai véleményformáló hatás mellett az egyetemek közti szervezkedés potenciálja miatt is veszélyesnek találta a klubosok tevékenységét.

Apai ágon kispolgári, anyai ágon nagypolgári családból származik. Édesapja a 2. világháború előtt Budapest székesfővárosnál dolgozott statisztikusként jogi végzettséggel. Nem volt semmiféle pártnak a tagja, a háború után azonban B-listázták, állása elveszítését követően egy papírüzletet vett át a Margit körúton, azt vezette egészen 1951-ig, amikor is a boltot államosították. A családot – ami ekkor a két szülőt és két lányukat jelentette – 1951-ben kitelepítették Gyulaházára. Innen Ősagárdra kerültek, ahol egy család fogadta be őket, ez a lakás is kényszerlakhelynek számított. Szentirmay a kitelepítésben élő család harmadik gyermekeként született meg 1953 tavaszán.

A Nagy Imre-kormány idején az internálást és a kitelepítést eltörölték, de eredeti lakhelyükre az érintett családok ekkor még nem térhettek vissza, Szentirmayék Érdre költöztek, ahol öten laktak egy földes padlójú szobában, 1959-ben tudtak Budapestre visszaköltözni, a Moszkva-téren szintén egy szobában szorongtak, de már valamivel jobb körülmények között. A kitelepítés miatt a legidősebb lánynak voltak problémái a továbbtanulásban is, ő ugyanis 1961-ben érettségizett, neve előtt egy X-szel, amivel az osztályidegeneket jelölték meg. Az fiatalabb lányt és Szentirmay Lászlót ezt az időközben eltörölt megbélyegzés már nem sújtotta.

A család a fentiekből következően szembehelyezkedett a rendszerrel. Szentirmay 1972-76 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi karán tanult. A közgáz előtt nem foglalkoztatta a politika és a közélet. Az egyetemi reformer, baloldali társaságba való bekerülése mellett a konzervatívnak mondható otthoni légkör elleni ifjúkori lázadása is motiválta a fiatal fiú politikai nézeteinek kiforrását és tudatos képviseletét. A közgázra bekerülve belevetette magát az egyetemi élet sűrűjébe, reggel elment otthonról, este a klubban volt, és csak 10-11 körül került haza, többek között ez is táplálta a feszültséget, aminek enyhítése érdekében már 20 évesen elköltözött otthonról.

A barátai javarészével egy évfolyamra járt, egyikük Jobbágy Gyula a diplomázásuk után bennmaradt az egyetemen, a tudományos szocializmus tanszéknek lett a tanársegédje, fél állásban pedig a Közgáz-klub vezetője lett, ami új lendületet adott a klubnak. Rengeteg, változatos programot szereztek: szinte minden este volt valami, jazz klub, filmklub, politikai klub, hétvégenként diszkó, koncert. A felfutás 1981-ig tartott, amikor az egyetemi életet ellenőrző és abba beavatkozó politikai rendőrségnek a fiatalok aktivitását sikerült megtörnie.

Szentirmay megítélése szerint az egyetemek között magasan a legjobb klub lett a közgázé, filmklubja az ELTE-n szervezett vetítésekkel vetekedett, a hétvégi bulik tekintetében pedig csak a Kertészeti Egyetem Klubja utasította maga mögé. Más egyetemekről is látogatták szép számmal a közgázos programokat. Ekkor már ő visszajárónak számított, mert 1976-ban a Magyar Rádió szerkesztőségében dolgozott gyakornokként. A klubosok Jobbágy köré tömörültek, aki jó szervező, társait lelkesítő, karizmatikus személyiség volt, eleinte 40-50, majd 100-150 fős csapat segítette a szervezést.

A klubon belül a Pilvax kávéházból ferdítve Polvax teaház név alatt Szentirmay megszervezte többedmagával a politikai klubot az egyetemen. Az egyetemistákat érintő és érdeklő témákat kerestek, ilyen örökzöld volt például a tájékoztatáspolitika, a Kádár-kor enyhe diktatúrájában tisztában voltak vele, a hivatalos orgánumok sok mindent elhallgatnak és elferdítenek. Főleg igaz volt ez Szentirmayra, aki a rádióban dolgozva jóval tájékozottabb volt az átlagnál. Ekkoriban a rádióba a gödöllői lehallgató központból telexen érkeztek a külföldi rádióadók – Szabad Európa Rádió, BBC. Voice of America, Deutsche Welle – magyar vonatkozású műsorainak a gépiratai. Ezeket ő mind olvasta, de megmutatni nem merte senkinek.

Szentirmay – akit ebben a körben mindenki „Irmá”-nak ismert – emellett a közgáz együttesének is tagja volt. A Neoprimitív ismert dallamokra talált ki új szövegeket, az így kitalált paródiák nem voltak mentesek a sikamlós témáktól, egyértelmű aktuálpolitikai utalásoktól. Minden év gólyabáljára új műsorral álltak elő. Emellett más egyetemek klubjai is meghívták őket Budapesten és vidéken egyaránt. Ahogy Szentirmay elmondta a vele készített interjúban, ennek oka az volt, hogy elterjedt a hírük és emellett pedig olcsók voltak. A gázsijukat egy láda sörben határozták meg, majd miután rájöttek, hogy a koncert végére a vendéglátó barátok ennek javarészét elfogyasztották, két láda sörre emelték a koncertekért járó ellentételezést. Továbbá Csehszlovákiába is ellátogattak, felléptek az ottani magyarok előtt.

Előadói engedélyük nem volt, hírük azonban eljutott a kulturális vezetéshez is, 1980-ban, a könnyűzenészek tatai találkozóján a rock ellenséges/ellenzéki szerepét Tóth Dezső művelődésügyi miniszterhelyettes a Neoprimitív szövegeit idézve illusztrálta. A citált dalszövegből a „szolid a rita” kifejezést hozta fel és összefüggést vélt felfedezni a lengyel Szolidaritás mozgalommal. Pedig ehhez semmi köze nem volt a paródiának, már két évvel korábban kitalálták és játszották a dalt, amiben felcsendült.

Szentirmay felidézi, munkahelyén mondogatták neki kollégái, „Irmuska, milyen ellenzéki dalokat énekelnek maguk”, de nem volt súlya ennek. Nem féltek, nem vették komolyan a rendreutasítást. Ez teljesen megváltozott 1981-ben, amikor Jobbágy Gyula egy alternatív ifjúsági, érdekvédelmi szervezet megszervezésének ötletét vetette fel. Ez volt a Budapesti Egyetemisták és Főiskolások Találkozója, azaz a Befőt. A pártvezetés meglátta a kezdeményezésben az egyetemi ellenzéki hallgatók összefogásának lehetőségét és megérezte az ebben rejlő veszélyt. Az ellenakció nem sokat váratott magára. Jobbágyot ekkor már erősen megfigyelte a titkos rendőrség és az egyetem vezetősége is próbált rá hatni. Pont ez időre esett az Illés koncert megszervezése az egyetemen, a politikai hatalom attól tartva, Jobbágy ezt az eseményt fogja felhasználni az új egyetemi szövetség megalakulásának bejelentésére, egy időre be is tiltotta a koncertet, amit végül megtarthattak. Ezt a félelmet a lengyelországi eseményekről szóló hírek táplálták, de emellett alaptalanok voltak, ekkorra már az egyetemisták jól látták, tetteiknek miféle következményeik lehetnek és nem jutott eszükbe semmiféle akció megszervezése. Fel is függesztették a Polvaxot éppen emiatt egy időre.

A Közgáz-klub Jobbágy Gyula kirúgása és emigrációba kényszerítése és a Befőt megfojtása után hanyatlásnak indult, Szentirmay 1983-ban tett még egy kísérletet a Polvax újjáélesztésére, ezúttal Poltár néven rendezte meg a vitákat és előzeteseket írt róluk a cenzúrázatlan Klub Közlönyben, ahogy a Polvax esetében is tette. A Poltár idején tapasztaltabb volt már, sokkal érdekesebb, keményebb témák jöttek elő, ez volt a kezdeményezés pozitív oldala. Ekkorra azonban már a korábbi aktív, támogató egyetemista csapat elkopott mellőle, sok mindent magának kellett megoldania, ő festette és ragasztotta a plakátokat, szerezte be a mikrofont, ami egy idő után terhessé vált. A vitatkozó közönség is megfogyatkozott, Szentirmay szerint ezt a fajta aktivitást ölték ki a fiatalokból a Befőt ellehetetlenítésével.

Azt mondja Szentirmay, nem féltek, pedig érték retorziók őt is. A Polvax miatt kellett a belpolitikai adások szerkesztőségből elmennie a Magyar Rádióban 1978-ban. Nyíltan megmondták neki, választania kell: „polvaxozik, vagy a hírszerkesztésnél marad”. Előbbit nem adta fel, így a külföldi adások szerkesztőségébe helyezték át, amit nagyon bánt, mert előbbi helyen igazán jól érezte magát. A külföldi adásoknál még 15 évet töltött el.

A klubosok hittek benne, lehet nyíltan beszélni, vitatkozni mindenféle, hivatalosan elfojtott témáról is, ez volt a fő motivációjuk. Emellett megismerni a szakértőket, az országot vezető embereket és gondolataikat. Ezért hívták meg Aczél György vezető kultúrpolitikust, Óvári Miklóst, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, de előadott emellett Pozsgay Imre, Hegedüs András, az ellenzéki kör tagjai is. A taktikájuk az volt, hogy érzékeny témához a hivatalos vezetőségből is hívtak meg előadót, így igyekeztek biztosítani, hogy átmegy az egyetemi pártvezetés szűrőjén a program. Így például 1983 februárjában a békemozgalom volt a téma, meghívták az Országos Béketanács főtitkárát, de ott volt a Dialógus Békecsoport vezetője is. Az elvtársak megjelenése megnyugtatott mindenkit, a hivatalos álláspontot el lehet itt mondani, úgy láthatták, persze az adott személy intellektusától függött az egyetemi hallgatóság kérdéseire hogyan tudtak megfelelni.

Szenirmay szerint sem ő, sem Jobbágy Gyula nem voltak ellenzékiek, soha nem is tekintettek így magukra. Ők egy rendszeren belüli reformot akartak, mert látták, hogy a KISZ „bürökrata és fafejű”, a közgázon ráadásul konzervatívabb volt, mint maga az egyetemi pártvezetés. Ahogy ő megfogalmazza, a közgáz klubosok a „másodlagos mozgalmakhoz” voltak sorolhatók, amely a hivatalos KISZ és a nagyon szűk körű ellenzéki csoportok között helyezkedett el és próbált a „keretek között, nyilván a kereteket súrolva” működni. Jobbágy „idő előtti reformista volt”, de az állambiztonság felülkerekedett törekvéseiken- mondta Szentirmay a Courage-nak adott interjújában.

Magára vonatkoztatva Szentirmay azt mondja, az egyetemen a „reformista balos” gondolkodás fogta meg őt, de racionális volt ahhoz, hogy ellenzéki legyen. Nem vett részt a demokratikus ellenzék akcióiban, nem járt a Rajk-butikba sem, máshonnan is hozzá lehetett jutni a szamizdathoz, azért pedig, ahogyan ő fogalmaz, nem ment oda, hogy „megmutassa magát”. Rádiós újságíróként nem lehetett például a Charta-’77- aláírói között. Ahogy mondja, összesen két újságíró írt alá, pedig a Rádió volt a magyar médiában a legprogresszívabb és szakmailag a legjobb hely ekkoriban megítélése szerint. A rádió hírszerkesztése sokszor megelőzte az MTI-t egy-egy hír leközlésében. Az ellenzékkel ugyanakkor szimpatizált, szamizdatokat olvasott, tájékozott volt.

Számára a legnagyobb elismerést az jelentette, mikor egyik klub-koncertjük után egy 18-19 éves roma fiatal a közönségből odalépett hozzájuk és azt mondta, de jó nekik, mert ők „legalább csinálnak valamit”. Úgy gondolja közel 40 év távlatából, bátor dolog volt, amit csináltak, de nem ez rendítette meg a rendszert.

Szentirmay a Polvaxot – „újkori” Polvax néven – 2011-ben újraindította és 2016-ig az „ókori” Polvaxhoz hasonlóan politikai és közéleti témákat megvitató esteket szervezett, amelyeket a Neoprimitív koncertjei egészítettek ki.