Tímár Ágnes (1928) magyar cisztercita apátnő. Újpesten született. 1944 júliusában apját, a kommunista Demény Pál köréhez tartozó Tímár Györgyöt letartóztatták, az árván maradt lányról Lénárd Ödön piarista szerzetes gondoskodott, taníttatta. 1946-ban érettségizett a budapesti Angolkisasszonyok Leánygimnáziumában, majd építészetet tanult a Műegyetemen. 1948-ban belépett a ciszterci rendbe, 1950-ben a rend feloszlatása után el kellett hagynia a nagyesztergári Regina Mundi Monostort. 1953-től az IPARTERV diósdi csapágygyárának építésze, 1955-től hozzá csatlakozó fiatalokkal Budapesten elkezdte szervezni a ma Kismaroson élő ciszterci nővérek szerzetesi életét. 1961-ben három társával együtt letartóztatták, az 1963-as amnesztia miatt szabadultak ki a börtönből. 1966. április 19-én ismét letartóztatták, mert a bíróság szerint „összeesküvést készített elő.” Tímár 1968-ban került véglegesen szabadlábra, ezt követően Kismaroson megszervezte a Boldogasszony Háza monostor közösségét. Teológiai tanulmányokat folytatott, doktori értekezését elfogadta a párizsi Institut Catholique, de megvédésére csak 1989-ben utazhatott ki, s ő lett az első magyar szerzetesnő, aki a teológia doktora lett. 1993-ban a kismarosi monostor apátnője lett, 2003-ban erről lemondott mert elérte 75. életévét.