Szobrász, autodidakta alkotó. Pályafutása a 70-es évek elején indult. A népi tárgykultúra használati eszközeit fogalmazta újra szobraiban, népmesei, balladai elemeket épített bálványokra, bábfigurákra emlékeztető műveibe. Munkáinak fő alapanyaga a fa, de gyakran használt más anyagokat is, például tollat, csontot, követ. 1976-tól kezdve installációkat és environmenteket is készített. Legjelentősebb kiállításai közé tartozik az 1983-as műcsarnoki Installációs kísérlet, valamint a XLIII. Velencei Biennálén való bemutatkozása. Állandó kiállítása a pécsváradi Samu Géza Múzeumban tekinthető meg.