Varga Károly Hosszúhetényben született 1932. október 7-én. Édesanyja szülésznő volt, édesapja bányában dolgozott. Varga Károly Hosszúhetényben, majd Pécsváradon végezte elemi iskolai tanulmányait, tízéves korától a jezsuiták pécsi Pius Főgimnáziumba tanult. Miután 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, így a Pius Főgimnáziumot is, ezt követően gyorsan – 1949-ben – kicsapták az iskolából, mert nem tapsolt Rákosi Mátyásnak és nem volt hajlandó aláírni a Mindszenty József bíboros letartóztatását követelő ívet. 1951-ben a jóindulatú igazgatónak köszönhetően mégis leérettségizhetett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban.
A pécsi Pedagógiai Főiskolán 1956-ban magyar-, később némettanári oklevelet szerzett. Ebben az időben már súlyos betegséggel küzdött, tébécés volt, jobb oldali tüdejét emiatt 1959-ben el is távolították. Gyógykezelésen vett részt Budapesten a Korányi Szanatóriumban, ahol megismerkedett a szécsényi születésű Varga Borbálával. 1960 júliusában házasodtak össze. Közös életüket Komlón kezdték a kommunista bányászvárosban. Két fiúk született: Péter Pius 1961-ben, Károly József 1962-ben. A fiúk Pannonhalmán érettségiztek.
A család élete Komlón nehezen indult. Varga Károly – mint magyar-német szakos tanár – a helyi Gesztenyési Általános Iskolában tanított. Varga Borbála kezdetben a Városi Kórház Sebészeti Osztályán kapott állást, első gyermekük megszületése után körzeti ápolónőként dolgozott nyugdíjazásáig.
1967. június 7-én dr. Adrián Zsigmond rendőr százados, Major István rendőr őrnagy házkutatást tartottak Varga Károly otthonában. Mint veszélyes irodalmat, a rendőrök megtalálták, lefoglalták, magukkal vittek többek közt három kéziratos könyvfordítást, amiket füzetbe írt Varga Károly: Fernand Lelotte belga jezsuita imakönyvét, „Férfiak beszélgetnek Istennel”, „Világnézeti eligazodás” című munkát és Inge Scholl A fehér rózsa című könyv fordítását, amely a hitleri rendszerrel szembeszálló fiatalok összeesküvéséről szól. Emellett 34 kézzel és 2 írógéppel írt levelet, és öt darab német nyelvű könyvet is lefoglaltak és elkoboztak. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Osztálya 1967. június 7-én Varga Károlyt gyanúsítottként hallgatta ki, aki Bolváry László ügyében szerepelt. Bolváryt azzal vádolták, hogy 1964 óta Nyugat-Németországból szerzett német nyelvű könyvet fordított magyar nyelvre, azokat engedély nélkül írógéppel sokszorosította és terjesztette.
Még egy ideig taníthatott, de 1968-ban főnökei betegségére hivatkozva felszólították, hogy vonuljon rokkantnyugdíjba, nem taníthatott tovább. Német magán nyelvórák adásával egészítette ki a nagyon kevés nyugdíját. Írásai 1968-tól jelentek meg, kezdetben az Új Emberben és a Vigiliában. Főszerkesztői javaslatra megkülönböztetésként felvette szülőfaluja nevét, és ezt követően Hetényi Varga Károly néven publikált.
A Magyar Újságírók Közössége Petőfi Sándor Sajtószabadság díjjal tüntette ki 2001. március 15-én. Több kutatási terve, komoly álmai voltak még, de előrehaladott betegsége legyőzte őt és 2002. január 2-án elhunyt Pécsett. 2007. június 7-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia posztumusz Pro Ecclesia Hungariae díjat adományozott neki. 2012. szeptemberében posztumusz Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.
Egykori pécsváradi lakóházának falán 2005-ben emléktáblát helyeztek el. 2012-ben hosszúhetényi szülőházára is felkerült emléktáblát helyeztek el. Halála ötödik évfordulóján az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány és a Pécsi Egyháztörténeti Intézet tudományos emlékülést szervezett.