Festőművész. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. A hatvanas évek elején a Zuglói Kör tagja volt. Képei a hatvanas évek közepétől geometrikus szerkezetűekké váltak. A progresszív magyar hagyományok (Kassák, Korniss és az Európai iskola) mellett figyelemmel kísérte a nemzetközi képzőművészeti törekvéseket is. 1968-69-ben szerepelt az Iparterv-csoport kiállításain. 1971 és 1979 között a Népművelési Intézet Képzőművészeti osztályának munkatársa volt. 1971-ben a modern művészet népszerűsítéséért, a vizuális környezet fejlesztéséért létrehozott Budapesti Műhely egyik alapítója, programjának kidolgozója volt. A hetvenes évek elején kezdődött konceptuális periódusa is, akkori kis méretű, visszafogott színvilágú művei a kép szerkezetével, a jel-jelentés viszonnyal foglalkoztak. A hetvenes évek második felében újra visszatért a festészethez. Képei színesebbekké váltak, a festett formák jelekké szerveződtek. Munkamódszere, hogy először kis méretben festi meg a kompozíciót, majd teszteli különböző léptékekben is. A transzavantgárd fordulat hatására a nyolcvanas években képeinek mérete megnövekedett, a motívumok között térbeli elemek tűntek fel. A kilencvenes évektől építészeti struktúrák is megjelentek festményein. 1979 és 1987 között a Film Színház Muzsika tördelőszerkesztője volt. 1987-től 1992-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola Művelődéselméleti és Tanárképző Intézetének igazgatója, 1987-től docens, 1990-től egyetemi tanár. Oktatói tevékenysége mellett művészetelméleti írásai is jelentősek. Díjai: 1988 Munkácsy-díj; 1996 Kiváló művész; 1998 Herder-díj, 2002 Kossuth-díj, 2014 a Nemzet Művésze.