Dr. Szecskó Tibor (Gyöngyös, 1939 – Aix-en-Provence, 2017) hadtörténész, légiós veterán volt az első, aki 2011 őszén az 50 kérdésből álló, teljes életutat átfogó kérdőívet kitöltötte, s a provence-i magyar veterán kör szervezőjeként oroszlán része volt abban is, hogy utóbb számos bajtársát sikerrel bevonta a kutatásba (kérdőívezés, interjúzás, forgatás, levéltári kutatómunkák az aubagne-i Főparancsnokságon, stb.).
1940-ben született, gyöngyösi munkáscsalád legkisebb fiaként, édesapja kőműves volt. 1956 őszén egy mezőgazdasági szakiskola másodéves diákjaként lelkesen részt vett a forradalom helyi megmozdulásaiban, majd egyik társával Pestre ment, és a Corvin-közi felkelőkhöz csatlakozva nemzetőrnek állt. November végén, búcsú nélkül, Ausztriába szökött, előbb az eisenstadti gyűjtőtáborba került, majd 16 évesen Franciaországban kapott menedéket.
Rouenba érkezve nyomban felvételét kérte az Légióba – ám ekkor még hiába. Két éven át osztozott Lille és Párizs földönfutóinak sorsán, híd alatt lakva, segélyen és alkalmi munkákon tengődve. Az éhség és nyomor elől 1958 őszén ismét jelentkezett a Légióba, ezúttal sikerrel, s Marseille-ből Oránba áthajózva csakhamar a szaidai kiképzőtáborban találta magát. Két év múlva, alig húsz évesen, őrmesterré avanzsált, majd az 1. Idegen ezredben az ekkor tájt Afrikába érkező több száz magyar újonc kiképző altisztje lett. Ezután a 3. Gyalogezred altisztjeként maga is részt vett szaharai és madagaszkári hadműveletekben, két ízben megsebesült, majd az 1. Lovas- (páncélos) ezredhez került.
Az algériai háború után a Légió Szidi-bel-Abbesz-i anyabázisa a Marseille melletti Aubagne-ba települ át, itt kap ő is új beosztást a légiós főparancsnokság mellett. A ’70-es, ’80-as években a Légió Múzeumának igazgatója és Archívumának vezetője lesz, emellett a „Képi blanc” című légiós magazint szerkeszti. Közben Montpelier egyetemén történész diplomát szerez, majd – aktív légiósként máig egyedüliként – a hadtörténet doktora lesz. 28 és fél évi szolgálat után, 1986-ban törzszászlósként kéri nyugdíjazását, bár a tudományos életben és a veterán bajtársi körök (AALE) szervezésében továbbra is aktív marad. A Légió történetéről franciául, angolul, németül számos cikket, tanulmányt és tucatnyi önálló kötetet publikált.
Sokáig abban a tudatban élt, hogy légiós társaival együtt távollétében magyar állampolgárságától megfosztották. 1974-ben lett francia állampolgár; spanyol-francia feleségével, gyermekeivel és unokáival 1971 óta Aix-en-Provence-ban élt. Számos kitüntetése közül a „Művészet és Irodalom Lovagja” címre volt a legbüszkébb – e rangos civil elismerést aktív francia katona máig sem kapta meg rajta kívül. Noha szülőföldje iránt erős honvágy élt benne s magyarságát mindvégig híven őrizte, 1956 óta többé nem térhetett haza – előbb politikai, majd egészségi okokból. Súlyos betegségével elszántan dacolva 2017 végén hunyt el Aix-en-Provence-ban. Távozásával, a családján kívül nagy veszteség érte a provence-i magyar légiós bajtársi kört is, amelynek évtizedekig lelkes összetartója volt.
Pályája, életfelfogása, nyílt és szókimondó kérdőíves válaszaiból kellő mélységben feltárul, jól példázva a nagyidős veteránok három életszakasza – a légió előtti, alatti és utáni évtizedek – ellentmondásait, és koronként ambivalens hármas kötődését a szülőföldhöz, a Légióhoz és a fogadó országhoz. Miközben lojalitása az előbbi kettőhöz mindvégig töretlen maradt, akárcsak ’56-os gyökerű, mély antikommunizmusa, a francia közélettel és életformával szemben már tartózkodó, sőt, nem egyszer erősen kritikus volt, éppen „az igazi” patrióta lojalitást és önzetlenséget hiányolva belőle. Az ’56-os magyar légiós veteránkör is voltaképp ezen morális, kulturális rezisztencia erősítését és életben tartását célozta sajátos hagyományőrző közösségi rítusaival.
A veterán kérdőívek listája a gyűjteményben (2011-2017)
1. A. Domokos (Budapest, 1939) Paris, 2012
2. Bubla István Miklós (Keszthely, 1936) Paulhan, 2017
3. Huber Béla (Sopron, 1942 ) Aubagne, 2012
4. Spátay János (Budapest, 1943) Puyloubier, 2011
5. Soós Sándor (Budapest, 1939) Septémes les Vallons, 2012
6. Sorbán Gyula Elek (Budapest, 1940) Toulon, 2011
7. Szecskó Tibor (Gyöngyös, 1939) Aix-en-Provence 2017, 2011
8. Morvay Tamás (Budapest, 1938) Vins sur Caramy, 2012
9. Nemes Sándor (Szekszárd–Zomba, 1941) Borgo (Korzika), 2011
10. Pápai Lajos (Öcsöd, 1937) Montrichard, 2014
